Balassa Zoltán messze nem Kassán született, de ma közel sem találni olyan embert, aki nála kassaibb lenne. Márpedig kassainak lenni – ezt jól tudjuk Márai Sándortól – nem puszta városlakói lét, hanem különleges létforma. Mint Márai írja: „Életem legszebb, igaz és emberi, európai emlékeit annak a magyar végvárosi, polgári kultúrának köszönhetem, melynél különbet aztán később a világban sem találtam.” Márai Kassájához hasonlóan Balassa Zoltán Kassája is végvárosi, de már nem magyar, annak csak mélyszórvány; hogy polgári-e a maga 230 ezresre duzzasztott lélekszámával és lakótelepi szlömösödésével, az is nagy kérdés. Ami viszont biztos, hogy Kassa és Balassa Zoltán élete jó fél évszázada elválaszthatatlan. Ahogy valaki fogalmazott: ő a „felvidéki mindenes, aki Kassa városához tartozik”. Margittai Gábor beszélgetett a helytörténésszel.
A besztercebányai Balassa Zoltánt éppen szülővárosának elmagyartalanodása és elszlovákosodása intette arra, hogy nem lehet karosszékből nézni a történelmet, és aktívan tenni kell a felvidéki magyarság térvesztése ellen. A Magyar Arany Érdemkereszttel és Magyar Örökség-díjjal kitüntetett helytörténész, újságíró és vegyészmérnök életműve másról sem szól, mint a dacos ellenállásról és a szigorú statisztikai adatokon túllendülő reményről. És a magyar Kassa megmentéséről. Már ifjúkorától örökségvédelmi harcokat folytatott: nevéhez fűződik többek között Európa egyik legrégebbi csillagvizsgálójának, a Konkoly Thege Miklós által alapított ógyallai obszervatóriumnak a megmentése a lebontástól. 1988-ban tiltakozó levelet írt a romániai nagykövetségnek az erdélyi falurombolás ellen; a rendszerváltáskor Kasán elsőként szólalt fel magyar nyelven nyilvánosan – abban a városban, ahol 1945-ben kihirdették a magyarokat és németeket kollektív bűnössé nyilvánító, máig el nem évült Beneš-dekrétumokat.
Hetvenes éveit taposva ma is egyetemi előadásokat tart, idegenvezetőként csoportokat kalauzol Kassa és a Kárpát-medence ismeretlen mélyrétegeibe, könyveket ír – következetesen távol tartva magát a magyar történelmet és a magyar jelent csak szemlélők karosszékétől.
Beszélgetésünk során szó lesz:
• arról, hogy Košice megtagadta Kassát;
• Márai Sándor furcsa viszonyáról Kassához és a kassaiakhoz;
• arról, hogy még miért nem írták meg Kassa történetét;
• a felvidéki avar sírok „eltűnéséről”;
• a friss bizonyítékokról a magyarok megjelenéséről a Kassai-medencében;
• arról, hogy mit keresett Petőfi Sándor Szlovákiában;
• a többes identitás statisztikai problémáiról a népszámlálások során;
• házasságtörő titkosügynökökről;
• Dessewffy Arisztid feldúlt sírjáról és a gazdagodó aradi hagyományról;
• és arról, hogy miért nem érdekli a szlovákokat a történelem.
A podcast meghallgatható az alábbi felületeken:
