Tündérkertészek – Ambrus Lajos és Kovács Gyula a Kárpát-medence ősi gyümölcshagyatékáról és Mátyás király kedvenc almájáról

Március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a Kárpát-medencei magyarság piros betűs dátuma: hajdan feltehetően az egyetlen olyan Mária-ünnep volt, amelyet mindenütt megtartottak a Székelyföldtől a Göcsejig, ahol magyarok éltek, és magyarul imádkoztak. Társintézetünk, a Klímapolitikai Intézet a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társasággal, valamint az Agrárminisztériummal karöltve tavaly életre hívta a magyar gyümölcstájfajták napját, amelyet ugyancsak ezen a napon tartunk. A kezdeményezés célja a hazai gyümölcstermesztési hagyományok népszerűsítése és megőrzése. Mindennek úttörője Ambrus Lajos József Attila-díjas író, pomológiai kiadványok szerzője és Kovács Gyula Prima Primissima díjas és Makovecz Imre-díjas erdész, a régi magyar gyümölcsök gyűjtője, szakértője, akikkel Major Anita beszélgetett a Magyar Összetartozás Intézetének podcastjában.

Több ezer régi magyar gyümölcsfajtájával a pórszombati génbank Európa legnagyobb gyűjteménye, amely egy nép hagyatékát őrzi. Kovács Gyula erdész több évtizedes munkája nyomán mára Kárpát-medence-szerte több száz „tündérkert” vált közösség-összetartó erővé. A klímaváltozás korában és globalista világunkban van-e esélye néhány száz jóakaratú embernek arra, hogy Magyarországot Isten legszebb gyümölcsöskertjévé varázsolja? Tündérkerti pomológia című, a napokban megjelent könyvük kapcsán erről is beszélgetünk Ambrus Lajossal és Kovács Gyulával, akik még hisznek a tündérmesében.

Beszélgetésünk során szó lesz:

öregapáink kertjéről;
a magyar kert-, gyümölcs- és borkultúra elpusztításáról a szocializmus évtizedei alatt és újjászületéséről napjainkban;
a téeszasszonyok bojkottjáról Gyümölcsoltó Boldogasszony napján;
a 3500 megmentett magyar gyümölcsfajtáról, avagy Európa legnagyobb génbankjáról;
a színtiszta ecet fantasztikus, de ismeretlen gyógyhatásairól;
Mátyás király, Benedek Elek, Tömörkény István és Jókai Mór kedvenc gyümölcseiről;
arról, hogy mi a gond a ma a kertészetekben kapható gyümölcsfákkal;
arról, hogy a fajtamentés valójában kultúramentés és -visszatanulás lehetősége is;
Petőfi körtefájának megmentéséről;
a magyar gyümölcstudomány korát megelőző színvonaláról akkoriban, amikor Európa nyugati része még gatya nélkül járt;
és arról, hogy miért nem szabad metszeni és vegyszerezni a gyümölcsfákat.