hősök napja

Magyar hősök emlékezete

109 évvel ezelőtt, 1917-ben, amikor még véget sem ért az első világháború, Magyarországon már jogszabályt hoztak arról, hogy a háborúban elesett hősi halottak emlékét méltó módon kifejezésre kell juttatni és meg kell örökíteni az utókor számára. Az 1917. évi VIII. törvény célja az volt, hogy minden település állítson emléket saját hősi elhunytjainak, és az utókor számára is megőrizze azok emlékét, akik életüket adták a nemzetért.

A legolcsóbb élet – Molnár Tibor a balkáni halálmarsról, a szerbiai hadifogságról és az átfaragott hősi emlékművekről

Lezárható-e egy világháború, ha hősi halottainak, hadifoglyainak története még lezáratlan? Van-e esély ismertté tenni sok ezer ismeretlen katona nevét, sorsát, családtörténetét, ha a hadisírok hirtelen „átkerülnek” az egykori ellenség országába, majd lassan elenyésznek? Molnár Tibor, a délvidéki Zenta főlevéltárosa évtizedek óta kutatja az első világháború délvidéki, szerbiai vonatkozásait, járja és méri föl a látható és már láthatatlan sírkerteket – méltó emléket állítva a hazájukért hősi halált halt katonáknak. Margittai Gábor beszélgetett a kutatóval.

A felejtéspolitikától az emlékezetpolitikáig – Magyar katonahősök ünnepe

Lehet-e nemzeti közösséget építeni és megtartani olyan emberek nélkül, akik e közösség védelméért a legtöbbet adták: az életüket? Akikben a nemzeti öntudat, a hazaszeretet és a függetlenségvágy akár a harctéri vértanúság vállalásáig erősödhet fel, és akik ezzel megfellebbezhetetlen példát adnak a következő nemzedékeknek? A hős és a példaadás fogalmát mindig átjárták az ideológiai áramlatok. De van, ami minden változó közt változatlan. A magyar hősök kultuszáról és ellenkultuszáról, egy világhírű huszárezredesről, huszárvirtusról, valamint az emlékezetpolitika temetetlen halottairól beszélgetünk a Magyar Összetartozás Intézetének hősök napi rendezvényén szakértőkkel és hagyományőrzőkkel.