Gyulafehérvár

Felpofozott hős – Gudor Kund Botond a dél-erdélyi magyar szórványról, az újjászületés és a megmaradás csodájáról

Dél-Erdély évszázadok óta a magyarság fogyásának és elfogyásának szimbolikus tere. Előszeretettel mutatjuk fel ezt a régiót, amikor a nemzethalál képeivel akarunk példálózni. Megrogyott középkori templomok, házak alapjába épített sírkövek, népirtások láthatatlan tömegsírjai – és mindenekelőtt: egy-két lelket számláló magyar közösségek. Dr. Gudor Kund Botond néhány évvel a rendszerváltás után lett missziós református lelkipásztor ezen a vidéken, a szórványban, annak is a legmélyén, egy tudós pap szellemi főhadiszállásán: Magyarigenben. Mi is ott találkoztunk vele jó két évtizede, azóta is sokszor keresztezve egymás útját a szórványkutató és -mentő expedíciókon. Akkoriban, amikor első beszélgetésünk megtörtént, a szórvány szó még nem nyert polgárjogot a magyar köznyelvben és köztudatban. Mára ez a helyzet sokat változott – de vajon eleget?

Felégették, kirabolták, lerombolták, de itt dőlt el Erdély sorsa

Az erdélyi Gyulafehérvár a magyar történelem egyik központi helyszíne – még ha manapság már csak maroknyi magyarság lakja is. És még ha magyar–román emlékezetpolitikai ütközőzónában fekszik is. E város szívében áll egy épület, amely nem csak kő, gerenda, vakolat együttese. Története pedig nem csak egy impozáns erdélyi épület története. E palota az Erdélyi Fejedelemségnek, egy városnak, az itt élő népeknek az identitását is meghatározza, kifejezi. Hittel épült a várhegyre – egy országot megmenteni, annak világítani. És nem mellesleg többször e falak között dőlt el Erdély sorsa. Intézetünk felkérésére Gudor Kund Botond történész, gyulafehérvári református esperes ismerteti tanulmányában ennek az épületnek a históriáját és régi-új sorsát.

Erdély és Románia „nagy egyesülése” – Filmpremier az Uránia Nemzeti Filmszínházban