Az erdélyi Gyulafehérvár a magyar történelem egyik központi helyszíne – még ha manapság már csak maroknyi magyarság lakja is. És még ha magyar–román emlékezetpolitikai ütközőzónában fekszik is. E város szívében áll egy épület, amely nem csak kő, gerenda, vakolat együttese. Története pedig nem csak egy impozáns erdélyi épület története. E palota az Erdélyi Fejedelemségnek, egy városnak, az itt élő népeknek az identitását is meghatározza, kifejezi. Hittel épült a várhegyre – egy országot megmenteni, annak világítani. És nem mellesleg többször e falak között dőlt el Erdély sorsa. Intézetünk felkérésére Gudor Kund Botond történész, gyulafehérvári református esperes ismerteti tanulmányában ennek az épületnek a históriáját és régi-új sorsát.
Gyulafehérváron a régi püspöki, a későbbi fejedelmi palota a Szent Mihály-székesegyház mögött, a vár délnyugati szegletében található. Eredetileg több épületszárnya volt, amely a központi katolikus egyházi intézmények működését szolgálta. A hajdan egy tömbben levő püspöki, préposti és káptalani paloták folyamatosan bővültek. Ezek közül ma csak a püspöki tölti be eredeti rendeltetését, míg egyik épületszárnya a történelem során az enyészeté lett. A káptalani szárny épületében nyitotta meg kapuit az Erdélyi Fejedelmek Palotája múzeum február 5-én.
Csataképek, bölcs emblémák
A püspöki-préposti palotakomplexum első említése 1287-ből való. A fejlesztéséről Várdai Ferenc (1474–1524) püspök idejében szerzünk tudomást. A palota nagytermét a székesegyházzal hídszerű átjáró kötötte össze, amely a templomban levő, Várdairól elnevezett kórusfeljáróig tartott. 1542-ben Statileo János, az utolsó középkori erdélyi katolikus püspök halála után az országgyűlés ezt a palotát jelölte ki rezidenciának a Budáról menekülő Izabella királyné és kiskorú fia, János Zsigmond, a későbbi unitárius fejedelem számára. 1542-től a palota az erdélyi fejedelmek lakóháza, a fejedelemség politikailag reprezentatív épülete lett.
1556-ban a kastélyban Bornemisza (Abstemius) Pál püspök székelt. A középkori püspöki palota építését a nevét tartalmazó felirat és címerével ellátott ajtókeret fémjelezte, amely az emeletre vezető lépcső végén volt. János Zsigmond fejedelemsége idején Gianmichele Bruto szerint:
Az egyházi javak 1556-os szekularizálásakor a kincstári tulajdonban lévő egykori püspöki épületek fejedelmi reprezentációs célokat töltöttek be, ugyanakkor – néhány év kivételével – a fejedelmek, fejedelemasszonyok, udvari személyzet és a többnyire református püspökök rezidenciájául is szolgáltak. A palota és udvartartás fejlesztését, építését és fenntartását nagy kiterjedésű fejedelmi várbirtokok (Déva, Görgény, Várad, Kővár, Huszt) biztosították.
A hajdani római katolikus püspöki palotát a fejedelmek Erdély politikai központjává tették, így funkcióját tekintve 1699-ig a fejedelemség legreprezentatívabb épülete lett. Lakói között voltak János Zsigmond, a Báthoriak, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György, I. és II. Apafi Mihály. Az alacsony tetős palotát pártázatos oromfal díszítette. A 17. században, a Báthory-, Bethlen- és Rákóczi-korban kezdték átépíteni – újabb reneszánsz ihletésű épületszárnyakat illesztve a már meglévő középkori épülettestekhez.
Basta, a pusztító
Báthory István fejedelem (1571–1586) és lengyel király (1576–1586), valamint bátyja és helyettese, Kristóf erdélyi vajda (1576–1581) 1574-ben favályúkban vezettették be az ivóvizet a gyulafehérvári palotába, mivel a vár vízellátása több mint hiányos volt. Báthory András bíboros-fejedelem (1599) olasz építésze, Simone Genga csatornát tervezett, amely a sárdi Mamut-domboldal átépítésével vezette volna be az Ompoly vizét a várárokba. Az 1600-as évek elején a Habsburg zsoldban levő Giorgio Basta generális felgyújtotta az épületet. 1610-ben a város és a fejedelmi palota nem heverte ki Basta pusztításának nyomait, így Báthory Gábor fejedelem a kiégett palotát elhagyta, és 1610 decemberétől meggyilkoltatásáig udvartartását a szász Nagyszebenbe költöztette.
Csaknem négy évig (1610–1614) lakatlan volt a fejedelmi épület. A palota átépítése Bethlen Gábor (1613–1629) uralkodása alatt érte el tetőfokát. Már uralkodásának első hónapjaiban elkezdődött a palota lakhatóvá tétele, hiszen a fejedelmi székhelynek Szebenből ismételten Gyulafehérvárra kellett költöznie. Az épület restaurálását 1614–1619 között is folytatták. A legimpozánsabb építkezések azonban 1624 és 1629 között zajlottak. Az épületegyüttes a leírások szerint lenyűgöző reneszánsz formát és díszleteket kapott. Építője Giacomo Resti olasz építész volt.
Az építkezés szakaszosan történt, a három belső udvar köré szervezett épületszárnyakkal elérték a komplexum legnagyobb kiterjesztését. A trónterem padlóját Bethlen Gábor korában virágos, színes mázú izniki csempék borították, utána tölgyfa lécek közé fogott fehér alabástromlapokkal díszítették. A mennyezet festését Egerházi János végezte. Az audienciás házat, azaz a palota fogadótermét színes török csempével borított falak, stukkós boltozat és mértani alakzatokkal ellátott padló ékesítette. Itt fogadta Bethlen Gábor Yousouf Mouttaher agát, török nagykövetet 1625-ben, amiről korabeli festmény is tanúskodik.
Ivóvíz római csöveken
A palota belsejében flandriai gobelinek, selyem- és bársonyterítők, függönyök, keleti szőnyegek és berakásos bútorok emelték a fejedelmi udvartartás színvonalát. A főkapuk, orommezők, homlokzatok, boltívek díszítőelemei a reneszánsz jegyeit viselték magukon. Bethlen hálószobáját a teremtés történetének mozzanatait bemutató falfestmények díszítették, amelyekről Martin Opitz, a kollégium tudós tanára 1623-ban epigrammákat írt. 1629-re három belső udvaros, mintegy 200 x 60 méteres, az egykori középkori püspöki palota helyén fekvő reneszánsz ízlésű palotaegyüttes körvonalazódott. A vízellátását Bethlen föld alatti, római előzményeket is felhasználó vezetékrendszerrel oldotta meg. Összeillesztett, égetett kerámiacsöveken át a Mamut szőlőhegyeiről induló körülbelül négy kilométeres vízvezeték segítségével hozta le a friss forrásvizet a városba és a palotába. 1639-ben a fejedelemasszony lakosztályában már csorgó is működött, amelynek vizével látta el Lorántffy Zsuzsanna a nyugati bástya töltésén levő függőkertjét is. Az 1650-es években Giovanni Fontanici (Johannes Laureta Venetus) a palotában szökőkutat (Wasserkunst) épített. I. Rákóczi György (1630–1648) folytatta a palota építését.
A keleti oldalon 1643-ig az országgyűlés számára kialakított reprezentatív, nagyméretű diéta (országgyűlési) és azzal szomszédosan törvényszéki terem épült. Az épület nyugati végében volt elhelyezve a fejedelmi kincstár és levéltár. A palota emeleti részén sárospataki minta alapján „függőlábas” – gyámokra támaszkodó – zárt erkélyek készültek, amelyek a fejedelemasszony lakosztályából a bástyákra tervezett függőkertre néztek.
Erdélyi romon virág
1658-ban a Erdély megbüntetésére érkező és Gyulafehérváron találkozó török és tatár hadak az épületet kifosztották és tönkretették. Ugyanez megtörtént 1662-ben is. A leégett és kirabolt palotát az 1670-es évekre I. Apafi Mihály valamennyire helyreállította. Az ebédlőpalota kazettás mennyezetét akkor az Apafi-címer díszítette. A fejedelmi udvar népe azonban főleg Fogarason és Balázsfalván tartózkodott. Apafi a gyulafehérvári palotájában fogadta a Sárospatakról elűzött diákokat és a vallási perzekúció miatt menekülő és Erdélyben védelemre lelő protestánsokat. Diétaterme Erdély végnapjait tárgyaló „mixta comissiók”, azaz egyházi-nemesi gyűlések tárgyalásától volt hangos. Udvarában, nagytermeiben már II. Rákóczi György fejedelemsége óta gyakori volt a protestáns böjt a nemzeti penitenciát hirdető gyakori istentiszteletek mellett.
Ahogy az uralkodók történetét, úgy az épület sorsát is a korszak háborúk, külső és belső viszályok által meghatározott élete alakította. A „romon nőtt virág”, Erdély oltalma és növekedése az egyéni politikai ambícióktól a nagyszerű országépítő tehetségig számos fejedelmi karakternek biztosított színpadot. Volt, aki csak rövidre szabott tragédiáját játszhatta el a palota vaskos falai között, mások európai hírnevet biztosítottak Erdélynek a boltozatok alatt elvonuló színes keleti és nyugati követjárásokat számlálgatva – határokon átnyúló vagy önvédelmi háborúkat vezetve. Itt született a vallásszabadság nemes gondolata és a magyarra és román nyelvre lefordítandó bibliák korszakalkotó ötlete. Ez a palota látta Mátyás erdélyi udvarának reneszánsz főpapjait, az egyházi elmúlás ellen küzdő jezsuitákat és a mindenáron reformáló főpapokat. Itt fogalmazta meg Bethlen Gábor a halálos ágyán, hogy ha Isten velünk, akkor senki, bizonyára senki sem lehet ellenünk.
Nem csak kő és vakolat
A palota az Erdélyi Fejedelemség, egy város, az itt élő népek identitása, nem csupán kőnek és vakolatnak a története. Hittel épült a hegyre egy országot megmenteni, annak világítani. Itt dőlt el Erdély sorsa, itt fogadták a diéta termében az erdélyi rendeket. Innen tervezték a fejedelemség oktatáspolitikáját, és döntötték el, hogy a szomszédjában lesz a Collegium Academicum (1622). Kiemelkedő funkciója tette egyszerre széppé és támadások esetén sérülékennyé. Rendeltetése többször változott az idők során. II. Apafi Mihály Bécsbe rendelése után, a római katolikus püspökség visszaállításával (1714) a bécsi udvar lefoglalta az épületet.
A fejedelmi palota újból életre kelt, amikor 1704-ben II. Rákóczi Ferenc lett Erdély fejedelme. Az ő fogadására megkezdődött a palota rendbetétele, amelynek 1705–1707 között zajló felújítási munkálatait főleg a portusi sókereskedelem jövedelmei biztosították. A fejedelem 1707 áprilisában biztonsági okokból beiktatási székhelyül mégis Marosvásárhelyt választotta. A szatmári béke (1711) után a Nagyszebenből visszaérkező Habsburg katonaság az egykori káptalani palotát, azaz a püspöki-fejedelmi palota üresen álló keleti részét és a Collegium Academicum lefoglalt épületét a várban székelő osztrák hadtesteknek adta át, amelyek 1716-tól 1918-ig használták-bővítették azokat.
A 18–19. században jelentős barokk és klasszicista jellegű átépítések történtek, amelyekhez a kommunizmus idején újabb raktárhelyiségeket is illesztettek. A kétudvaros épülettömbből Habsburg katonai tüzérségi kaszárnyát alakítottak ki, amelynek homlokzati (E) szárnyát sikerült mára uniós finanszírozással kijavítani. Ebben hozták létre az Erdélyi Fejedelmek Palotájának múzeumát.
Márton Áron kényszerlakhelye
Az épületegyüttes szomszédos, nyugati része viszont újra az Erdélyi Római Katolikus Püspökség adminisztratív palotája lett. 1711 és 1736 között az érsekségi palotát leválasztották az épülettest többi, a 18. század elején katonai funkciót kapott részéről. A jelenlegi püspöki palota a székesegyház mellett található. Stílusában keverednek a reneszánsz és barokk elemek. Itt volt Márton Áron püspök kényszerlakhelye 1956–1967 között. A püspöki palota homlokzatát 2002 után restaurálták. Udvarán Márton Áron püspök szobra áll. Jobb odalának emeleti részén látható az erdélyi Diéta terme. Az épület jelenleg az Erdélyi Római Katolikus Főegyházmegye központja és Kovács Gergely római katolikus püspök, gyulafehérvári érsek tartózkodási helye.
A fejedelmi palota katonaság által használt része a trianoni döntést követően a román királyi katonaság, majd a kommunizmus idején a város katonai főhadparancsnoksága tulajdonában volt. Így kerülhetett a fejedelmi palota keleti szárnya elé Mihály vajda (1558–1601) lovas szobra és domborműve, aki a román történetírás tanúsága szerint a palota lakója volt. Az 1968-ban készült lovas szobor Oscar Han (1891–1976) bukaresti szobrász alkotása.
A szobor az 1599. november 1-jén Gyulafehérvárra bevonuló havasalföldi fejedelem győzedelmét igyekezett megragadni. Mögé, a fejedelmi palota homlokzatára 6,20 méter hosszú, Mihály vajda várbeli bevonulását ábrázoló három méter magas bronz dombormű került (1975, Horia Flămându alkotása), amelyet a legújabb restaurálások alkalmával eltávolítottak.
Fejedelmi költségek
1990 után a katonaság várbeli szerepe egyre csökkent, míg 2009-ben az épület a város tulajdonába került a katonaság életének nyomait viselő A kategóriás (elsőrangú nemzeti érdekeltségű) műemlék épület. 2016 után a gyulafehérvári városvezetés eldöntötte, hogy a két belső udvarból álló hatalmas épületkomplexumban a fejedelmek életének adózó múzeumot alakít ki, amelynek céljából 2017-ben EU-s pályázatot (Regionális Operatív Program) nyert meg. Az épület homlokzati szárnyának felújítási munkálatai 2018 végén kezdődtek el, és a tervek szerint 2021-ben kellett volna befejezni a rendelkezésre álló 16 millió lejből (ötmillió euró, azaz kétmilliárd forint). A beruházás sokkal drágábbnak bizonyult, így a költségek már 2022-ben meghaladták a 27,5 millió lejt. A korábbi tervek szerint a felújítás 98 százalékát az Európai Unió biztosította volna, de az önkormányzat és az állam által vállalt önrész felülmúlta az uniós támogatást.
E támogatás segítségével újulhatott meg a homlokzati szárny, javították ki a tetőszerkezeteket, restaurálhatták a reneszánsz és barokk rajzokkal ellátott falakat, javíthatták ki a kőrészeket, de a fejedelmi palota többi szárnyának (A, B, C, D, F és G) tetőszerkezetét is sikeresen lefedhették. A város további restaurálási terveket szeretne megvalósítani a belső udvar mögötti hátsó épületegyüttes rendbetételére is. A fejedelmi palota az UNESCO világörökség-várólistáján is szerepel.
A restaurált egykori püspöki székhely, fejedelmi palota, katonai laktanya múzeumként így ismételten a fejedelmi lak funkcióit-pompáját ismerteti meg, a homlokzati szárnyban található kiállítótermei a Babilon épületre (ma Nemzeti Egyesülés Múzeuma), a székesegyház szentélyére és az egykori osztrák–magyar tiszti kaszinóra néznek, míg a külső folyosó a palota belső udvarára és a még felújításra váró épületrészekre enged rátekintést. A múzeum megnyitója 2024. február 3-án volt, amikor megyei és országos hivatalosságok előtt ismertették a restaurálás folyamatát és a múzeumműködtetési szándékot.
A fejedelmi palota múzeumába a látogató egy turisztikai információs iroda (Gyulafehérvári Nemzeti Turisztikai Információs és Népszerűsítési Központ) mellett haladva lép be, amelyet az épület átadásával egyszerre a várárkokból méltóbb helyre költöztettek. A múzeumban három tematikus narratív szál mentén próbálják vezetni a látogatókat. Az első a nagy történelmi korszakokat ismerteti, a palota építéstörténetét elevenítve meg. A második bemutatja az erdélyi fejedelmek és udvartartásuk életét. A kiállítás harmadik narratív szála olyan bel- és külföldi személyiségeket sorol fel, akik befolyásolták az Erdélyi Fejedelemség politikai, vallási, kulturális és közigazgatási fejlődését. Az öt földszinti teremben (a huszonegyből) interaktív és vizuális elemekre támaszkodva a római előzményekből kiindulva érzékelteti a tárlat a fejedelmi udvar légkörét, mutatja be az épület reneszánsz, majd barokk korig tartó építéstörténetét. Az animált és falra vetített történelmi ismertetések alapgondolata az, hogy a látogatókat virtuális tárlatvezetők – például Izabella királynő (Szapolyai János felesége) vagy fejedelmek – látják el szükséges információkkal, vezetik körbe.
A termeket csekély kiállítási anyag birtokában nyitották meg azzal a szándékkal, hogy a közeljövőben a tárlókat feltöltik kiállítási anyaggal. Ennek érdekében a múzeum vezérigazgatója belföldi és külföldi intézményekkel és múzeumokkal is felveszi a kapcsolatot. Érzékelhetően erős pontja a múzeumnak a technológia segítette interaktivitás. Már az első teremben falra vetített animáció jelzi a fejedelemség megszületésének történetét, Szapolyai Izabella és János Zsigmond szerepét emelve ki. A román narrációval ellátott film angol és magyar feliratú. A feliratok helyességét magyar nyelvű lektor ellenőrizte, ami Erdély-szerte nóvumnak számít. A tárlók kevés, főleg gótikus és reneszánsz faragott kőelemei román, magyar és angol felirattal vannak ellátva, illetve az elektronikus paneleken mindhárom nyelven az érdeklődők rákereshetnek az igényelt információkra. A videóprojektorról kivetített vár- és palotaépítési animációk, valamint az átlátszó műanyagból készült és tartózkodási helyet, építési adatokat tartalmazó palotamakettek a legfiatalabb nemzedéket is szeretnék megszólítani.
Külön sarkot szenteltek az alvinci habánok történetének, amelynek kapcsán Bethlen Gábor személyisége megkerülhetetlen. A habán kerámia históriájának interaktív ábrázolása mozgalmassá teszi az amúgy unalmasnak mondható ipartörténeti beszámolókat.
Merész modernséggel
A kiállítás visszatérő eleme a havasalföldi vajda, Vitéz Mihály rövid idejű erdélyi uralkodása is, amely toposza a román történetírásnak. A fejedelmi reprezentáció termeiben a falak eredeti színeit, rajzait és freskóit néha merész modernséggel világítják meg, ami a reprezentáció művészettörténeti mondanivalóját némileg tompítja. A folyosók és járószintek kiemelésével Várdai püspök kőbe vésett címerábrázolásai-feliratai is előkerültek, ahogy megmaradtak az osztrák katonaság barokk ihletésű falfestései is.
A múzeum februárban ingyenesen látogatható. Az állandó kiállítás a tervek szerint a palota történetének, lakói életének minél hitelesebb megismertetésére fog törekedni: olyan szereplőket mutat majd be, akik jelentős szerepet játszottak Erdély fejlődésében. A hangsúly az interaktivitáson lesz, remélhetően a hitelesség jegyében.
Érzékelhetően induló projektről van szó, amelynek szobái kiállítótárgyakra várnak. A restaurált és még nem restaurált helyiségek (mintegy 250 terem) nagy volumenű befektetést követelnek. A nemes szándék megvalósítása azonban az üres terek történelemhű (még ha modern is) betöltése lesz, amihez Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Erdély partnersége szükséges. Amennyiben ez a folyamat az épületek további fejlesztésével társul, akkor Gyulafehérvár nagyszerű történelmi hiánypótlást valósít meg még a többi erdélyi nagyvárossal szemben is. A vár és épületeinek restaurálása, a (2022. május 21-én felavatott) Bethlen-szobor felállítása, a Collegium Academicum katonaságtól való átvételének tervei jelzik, hogy a városvezetés (Pleșa Gabriel polgármester és Roman Paul Róbert igazgató) hűséges szeretne maradni a település és a régió történelméhez.
(Borítókép: Mihály vajda szobra a gyulafehérvári fejedelmi palota és a Szent Mihály-székesegyház körzetében. Fotó: Shutterstock)
A szerző történész, gyulafehérvári református esperes
