200 évvel ezelőtt, 1825. február 18-án született Komáromban Jókai Mór. Az író munkássága olyan szellemi örökség, amely kultúránk, nemzeti azonosságtudatunk kitörölhetetlen része. 2025-öt Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából emlékévvé nyilvánította az Országgyűlés. A jeles regényíró előtt tisztelegve, de (nem) olvasásának, „korszerűségének” XXI. századi dilemmáival is szembenézve Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese, pedagógus, Császtvay Tünde művelődés- és irodalomtörténész, L. Simon László József Attila-díjas író, valamint Lakatos Mihály, a Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója, író beszél és beszélget a Jókai-életmű időszerűségéről és identitásteremtő szerepéről.

Jókai_Mór_a_svábhegyi_nyaralójában_rózsái_között (1).jpg
Jókai Mór svábhegyi nyaralójában rózsái között. Forrás: Wikipedia

Jókai Mór, egyik legnagyobb regényírónk, akinek a művein az elmúlt másfél évszázadban nemzedékek nőttek fel, és aki a XIX. századtól kezdve tömegeket nevelt olvasásra, szilárdan és megingathatatlanul ott áll nemzeti irodalmunk Pantheonjában, amelybe őt a nemzet és önnön – mind mennyiségében, mind olvasottságában impozáns – életműve helyezte.

Úgy tűnik azonban, hogy a digitális forradalom korában egyre sűrűsödnek a kérdőjelek az életmű aktualitása, olvashatósága és olvasottsága, nemzetnevelő és identitásformáló hatása körül. Az indulatok egyre többször csapnak fel körülötte pró és kontra, majd ülnek el eredménytelenül, hogy végül minden maradjon a régiben, s valamiféle tehetetlenségi erő sodorja a Jókai-életművet NAT-ról NAT-ra anélkül, hogy bárki is megtalálná benne az ő igazi vagy legalább az őt megillető helyét. Úgy tűnik, hogy van immár „Jókai-ügyünk”, amellyel sem a szakma, sem az olvasóközönség nem tud mit kezdeni.

Mint minden megosztó ügy, e körül is három részre szakadt a magyar közvélemény: Jókai-pártiakra, Jókai-ellenzőkre – és tanácstalanul hümmögőkre. Talán nem érdektelen a tény, hogy a jelek szerint a Jókai-párti tábor zöme az idősebb nemzedékek soraiból, az ellenzőké leginkább napjaink magyartanáraiból, míg a bizonytalanoké az életművet még nem ismerő diákok közül kerül ki.

Nagyon fáj Jókai lefokozása a Nemzeti alaptantervben. Sért mint egyént, mert kizárják egyik kedves szerzőmet, sért mint közösségi embert, mert megfosztják a fiatalságot nemzeti múltunk nagy krónikásától. Előítéletek alapján. Az előítéletek pedig több helyről is származnak. Elsősorban „felsőbb körökből”, a „tudomány” fellegvárából, azután lassan-lassan leszivárogtak az „alsóbb körökbe”, a tanártársadalomba. Ezekkel az előítéletekkel szeretnék most leszámolni, abban a reményben, hogy talán meg lehet fordítani a közvélekedést

– írja Adamikné Jászó Anna professor emerita egy 2015-ös tanulmányában.

Petőfi kortársai közül is a mai gyerek számára Jókai már szinte olvashatatlan. Ezt nagyon nehéz kimondani, legfeljebb annyit lehet már mondani, hogy ne A kőszívű ember fiait, hanem Az arany embert tanítsák, lehet mondani, hogy ne hetedikben, hanem nyolcadikban, talán azt is lehet mondani, hogy ne hetedikben, hanem tizedikben csak. Azt, hogy Jókai egyáltalán nem tanítható? Nagy felháborodást váltana ki. De ha picit még várunk, akkor hamarosan ki fogják mondani –

véli ezzel szemben Fenyő D. György egy 2017-ben vele készült interjúban a Magyartanárok Egyesületének alelnökeként.

A Magyar Összetartozás Intézete tanácskozásának és pódiumbeszélgetésének résztvevői e kérdést fogják megvitatni, hiszen a nézőpontok ütköztetése segítheti az érdeklődőket, ha nem is a „Jókai-ügy” megoldásában, de az azt kiváltó okok fel- és megismerésében.

Meghívott vendégeink:

Dr. Constantinovits Milán – az MCC szakmai főigazgató-helyettese;

Dr. Császtvay Tünde – művelődés- és irodalomtörténész, HUN-REN Bölcsészettudományi Központ;

L. Simon László – József Attila-díjas író, az MMA tagja.

Moderátor:

Lakatos Mihály – a Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója.

Az eseményen történő részvétel ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött.

Regisztráció: ITT

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!