A nyelv páncélszekrény: benne őrizzük múltunkat, a világ jellegzetesen magyar értelmezéseit, történeteinket, hitvilágunkat, gondolkodásunk és világszemléletünk elemeit, apáról fiúra örökített hagyományainkat.

Azonban a nyelvnek is, mint minden élő szervezetnek, szüksége van a karbantartásra, különben nemkívánatos jelenségek terjedhetnek el. Az utóbbi években ilyen a magyar nyelv háttérbe szorulása a tudományos diszkurzusban, illetve az angol szavak, kifejezések egyre markánsabb térhódítása a sajtóban és egyes szakmai csoportok nyelvezetében.

A probléma még ennél is bonyolultabb a határon túli magyar közösségek, azon belül a szórványmagyarság esetében, ahol a magyar nyelv gyakran már csak a túlélésért küzd.

A XXXIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén e kérdéskört járja körül Lakatos Mihály, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója a meghívott szakértőkkel.

Vendégek:

Balázs Géza nyelvész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájának vezetője, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora;

Bethlendi András kisebbségjogász, az MCC erdélyi akadémiai ügyeinek igazgatója;

Gudor Kund Botond, a Gyulafehérvári Református Egyházközség lelkésze, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese.