Az MCC Scrutonban a „Románok” és „táposok” – helycserés támadás, avagy ismerik-e egymást a magyar nemzetrészek? című pódiumbeszélgetés meghívott vendégei Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas író és Szentesi Zöldi László Tácsics Mihály-díjas lapszerkesztő voltak, az esemény moderátora Lakatos Mihály, a Magyar Összetartozás Intézetének kutatója.
A beszélgetés részint a 2004. december 5-i, szomorú emlékű népszavazás tanulságait járta körül, részint a résztvevők által „románozásnak” és „táposozásnak” nevezett jelenség politikai-történelmi-társadalmi hátterére próbált fényt deríteni.
A három előadó felelevenítette a népszavazással kapcsolatos emlékeit, amelyek híven tükrözték azt az érzelmi megrázkódtatást, amelyet az esemény, és még inkább a végeredménye okozott bennük, családi és baráti köreikben. Nagy Koppány Zsolt elmondta, hogy friss „bevándorlóként” ugyan még nem szavazhatott, de reménykedett a pozitív végkifejletben, ami nem jött be, Szentesi Zöldi László kölcsönös félreértések sorozatának tartotta az egész történetet, mondván, hogy a népszavazás tulajdonképpen nem az anyaországiak határon túliakhoz kapcsolódó érzelmi viszonyáról szólt, míg Lakatos Mihály már kezdetben úgy gondolta, hogy a kommunizmus bugyraiból éppen csak kiszabadult magyar társadalom akkor még nem volt érett e kérdésfelvetésre.
A résztvevők a „románozást” (szlovákozást, ukránozást stb.) egyértelműen a kommunista ideológia káros utóhatásaként határozták meg, amely az anyaországi magyarság nemzettudatát igyekezett oly módon leszűkíteni, hogy abba a külhoni nemzetrészek (és a sorsukhoz kapcsolódó problémahalmaz) ne férjenek bele. Abban is egyetértettek, hogy mindezek ellenére igen népes tábora volt azoknak is, akik ezt az attitűdöt elutasították, felszólaltak ellene, és sokféle módon igyekeztek ébren tartani az összetartozás tudatát.
A téma vonzerejét jelezte, hogy szép számú érdeklődő jelent meg az eseményen, amelynek záró fejezetében számos érzelemtől fűtött kérdés és hozzászólás hangzott el.
