Lakatos Mihály

A magyar nyelv napjára

„S. O. S.! A magyar nyelv kiált segítségért. Ha nem hallgatjuk meg, elpusztul. […] Mind rosszabbul beszélünk és írunk, azaz lassanként megöljük a nyelvet.” Éppen száznyolcvan éve, 1844. november 13-án vált a magyar nyelv államnyelvvé, felváltva a latint és a németet a törvényhozásban, a közigazgatásban és az oktatásban. 2011-ben az Országgyűlés ezt a napot választotta a magyar nyelv napjának, amikor nemzeti identitásunk alapját ünnepeljük. De van-e okunk a felhőtlen örömre?

Miként jutottunk el az „erdélyi véreink”-től a „románozásig”?

A kommunizmus időszakában vált sajnálatos „divattá”, hogy a Magyarországra érkező külhoni magyarokat lerománozták, leszlovákozták, leszerbezték, leosztrákozták. A téma vonzerejét és a nemzetrészek közötti kapcsolatok kibeszéletlenségét jól mutatta, hogy Lakatos Mihályt, intézetünk szenior kutatóját és Nagy Koppány Zsolt írót telt ház várta az MCC debreceni képviseletén, az Aranybikában október 14-én.

Határok és hatások: történelem, irodalom, identitás

„A Trianon utáni határhúzásokkal magyar családok milliói kerültek más országok területére, ami nemcsak politikai, hanem társadalmi és kulturális kihívások elé is állította ezeket a közösségeket" — mutatott rá az MCC debreceni képzési központjában tartott előadásán Lakatos Mihály, a Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója és Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas író.

„Románok” és „táposok” – helycserés támadás, avagy ismerik-e egymást a magyar nemzetrészek?

A kommunizmus regnálása idején, majd a rendszer bukása utáni időszakban is gyakran megtörtént, de még napjainkban is előfordul, hogy a Magyarországra érkező erdélyi, felvidéki, kárpátaljai stb. magyarokat az anyaország lakói románként, szlovákként, ukránként stb. aposztrofálták/aposztrofálják. Számos kérdés merül fel a jelenség kapcsán: honnan indultunk, hogyan jutottunk idáig, hogyan és merre léptünk tovább? Erről beszélget Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas író és Lakatos Mihály, a Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója.

Össztűz alatt – A kárpátaljai magyarság megmaradása az orosz–ukrán háború tükrében

Kárpátalján sohasem volt könnyű magyarnak lenni, de talán sosem volt annyira nehéz, mint az elmúlt évtizedben. Magyarország miniszterelnöke nem véletlenül jegyezte meg a Magyar Állandó Értekezlet 2023. évi ülésén, hogy „a kárpátaljai magyarság helyzete a Kárpát-medencei magyar élet legnehezebb és legfájdalmasabb pontja, és itt van a legkisebb esélye, hogy a felhők rövid távon eltűnjenek”.

Honnan jöttek a románok, hová mentek a dákok?

Tabudöntő könyv született a román nép születéséről. Maga a kötet szerzője is román.

Tabudöntögető könyv a román nép születéséről

Lakatos Mihály, a Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója tanulmányt írt Dan Alexe román nyelvész könyvéről, amelyben a szerző a nyelvészet és a józan ész könyörtelen eszközeivel cáfolja a dákoromán kontinuitás elméletét. A tanulmányban szó esik magáról a szerzőről és a Dan Alexe által közölt, nyelvészeti bizonyítékokkal bőségesen alátámasztott román származáselméletről is.

Össztűz alatt – A kárpátaljai magyarság megmaradása az orosz–ukrán háború tükrében

A kijevi parlament által elfogadott 2017. évi oktatási törvény a magyar nyelvű oktatás lehetőségeit, a 2019. évi ukrán nyelvtörvény az anyanyelv hétköznapi használatát korlátozta drasztikusan, a 2022. február 24-én kitört orosz–ukrán háború pedig nemcsak a békés élet, hanem lassan a szülőföldön maradás lehetőségeitől is megfosztja Kárpátalja magyar közösségét.

Óvatosan tippel Párizsra a Nemzet Sportolója

Az olimpiai bajnok kenus, Vaskuti István a vízi élet jellemformáló erejéről, a Wichmann Tamáshoz fűződő barátságáról, az olimpia bojkottjáról is beszélt az MCC rendezvényén.

A nemzeti maximum – Pódiumbeszélgetés Vaskuti Istvánnal

2024. április 26-án 17 órától pódiumbeszélgetés volt az MCC Scrutonban Vaskuti Istvánnal, a Nemzet Sportolójával, olimpiai, tízszeres világ- és tizennyolcszoros magyar bajnok kenussal, edzővel, sportvezetővel. A meghívott vendég beszélgetőtársa Lakatos Mihály, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének kutatója volt.

Össztűz alatt – A kárpátaljai magyarság megmaradása az orosz–ukrán háború tükrében

A kijevi parlament által elfogadott 2017. évi oktatási törvény a magyar nyelvű oktatás lehetőségeit, a 2019. évi ukrán nyelvtörvény az anyanyelv hétköznapi használatát korlátozta drasztikusan, a 2022. február 24-én kitört orosz–ukrán háború pedig nemcsak a békés élet, hanem lassan a szülőföldön maradás lehetőségeitől is megfosztja Kárpátalja magyar közösségét.

Erdélyi irodalom és a közösség szolgálata

Lakatos Mihály József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Magyar Összetartozás Intézetének kutatója és Dimény H. Árpád költő, műfordító, a Székely Hírmondó napilap egykori vezető szerkesztője voltak a meghívottjai annak a beszélgetésnek, melyet Szemet szóért – Erdélyi írók a közösség szolgálatában címmel az MCC szervezésében tartottak a sepsiszentgyörgyi Fidelitas Szálló konferenciatermében.

A nemzeti maximum: futball-Eb és olimpia – Pódiumbeszélgetés Vaskuti Istvánnal

Mint négyévente rendesen, idén is a labdarúgó-Európa-bajnokság és az olimpia az esztendő két kiemelt sporteseménye. Sőt a jelzőt talán el is hagyhatjuk: e két világverseny mindenkit elér, mindenkit megszólít.

Szemet szóért – Erdélyi írók a közösség szolgálatában

„Hivatástudattal sokan bírnak, írók kevesen vannak” – szólt Szemlér Ferenc szigorú ítélete a transzilvanista írókkal szemben a Jelszó és mítosz (A második erdélyi nemzedék) című, Erdélyi Helikonban megjelent 1937-es írásában. Lakatos Mihály író, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének kutatója és Simó Márton prózaíró, szerkesztő, az Élő Székelyföld Munkacsoport létrehozója történeti kitekintéssel keresik arra a választ, hogy lehet-e és kell-e a közösség szolgálatába állítani az irodalmat.

Szemet szóért – Erdélyi írók a közösség szolgálatában

„Hivatástudattal sokan bírnak, írók kevesen vannak” – szólt Szemlér Ferenc szigorú ítélete a transzilvanista írókkal szemben a Jelszó és mítosz (A második erdélyi nemzedék) című, Erdélyi Helikonban megjelent 1937-es írásában. Lakatos Mihály író, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének kutatója és Dimény H. Árpád költő, műfordító, a Székely Hírmondó napilap vezető szerkesztője történeti kitekintéssel keresik arra a választ, hogy lehet-e és kell-e a közösség szolgálatába állítani az irodalmat.

Ha nem úszol, meghalsz

Az ember, amikor elmegy egy sporteseményre, a legritkább esetben végez kutatásokat a soron lévő meccsel kapcsolatban, és még ritkábban tekinti át a sportág történetét a kezdetektől napjainkig. Feltéve, hogy nem szakkommentátor, mert akkor viszont már-már létfontosságú, hogy legyenek kéznél statisztikák, múltbéli eredmények és intim kis „színesek”, amelyekkel kitöltheti azt az időt, amely alatt a pályán lévő sportemberek alibiznek vagy ahogy szaknyelven mondják: „ölik a játékot”.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatával díjazták Lakatos Mihályt

2024. március 14-én Dr. Sulyok Tamás államfő a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta munkatársunknak, Lakatos Mihálynak. Lakatos Mihály József Attila-díjas költő, író, műfordító, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének kutatója az állami kitüntetést a magyar kultúrát gazdagító, kimagasló írói és műfordítói életműve elismeréseként kapta. A Pesti Vigadóban megtartott ünnepségen az elismerést Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter és Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára adta át.

Kell-e az irodalmat a közösség szolgálatába állítani?

Az irodalom közösségformáló szerepéről szervezett beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium (MCC). A szerda délutáni Szemet szóért – Erdélyi írók a közösség szolgálatában című eseményen Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője és az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, valamint Lakatos Mihály író, költő, műfordító, az MCC Magyar Összetartozás Intézetnek kutatója osztotta meg gondolatait arról, hogy a történelem során milyen szerepet vállaltak magukra az írók és költők, valamint milyen hatással volt mindez a közösségre. A kérdés nyitva maradt: lehet-e – vagy kell-e egyáltalán – az irodalmat a közösség szolgálatába állítani?

Szemet szóért – Erdélyi írók a közösség szolgálatában

„Hivatástudattal sokan bírnak, írók kevesen vannak” – szólt Szemlér Ferenc szigorú ítélete a transzilvanista írókkal szemben a Jelszó és mítosz (A második erdélyi nemzedék) című, Erdélyi Helikonban megjelent 1937-es írásában. Lakatos Mihály író, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének kutatója és Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője és az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke történeti kitekintéssel keresik arra a választ, hogy lehet-e és kell-e a közösség szolgálatába állítani az irodalmat.