2024. szeptember 9-én 18 órától rendezték meg a patinás debreceni Aranybika Szállóban (amelyet az MCC 2021-ben vásárolt meg, és amely az új tulajdonosnak köszönhetően kezdi visszanyerni régi fényét) az Össztűz alatt: a kárpátaljai magyarság megmaradása az orosz–ukrán háború tükrében című pódiumbeszélgetést. Lakatos Mihálynak, intézetünk szenior kutatójának beszélgetőpartnere a kárpátaljai származású, József Attila-díjas írónő, Lőrincz P. Gabriella volt.
Lakatos Mihály a debreceni rendezvény bevezetéseként röviden vázolta Kárpátalja történelmi múltját, a magyar történelem különböző korszakaiban játszott szerepét, illetve azon történelmi-kulturális és szellemi-lelki kötelékeket, amelyek a magyarságot e régióhoz fűzik.
Ahonnan Árpád vezér irányított
Azon túl, hogy a Vereckei-hágón át Pannóniába érkező magyarság első Kárpát-medencei szállásterülete volt ez a vidék, ahonnan Árpádék feltehetően irányították a honfoglalás további műveleteit, a kuruc hadak bázisterületeként jelentős szerepet játszott mind a Thököly Imre, mind a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc eseményeiben. Thököly felesége, Zrínyi Ilona, akit XIV. Lajos Európa legbátrabb asszonyának nevezett, közel három esztendeig védelmezte Munkács várát az osztrák seregekkel szemben, míg II. Rákóczi Ferenc Munkácsról és a hadvezére, Bercsényi Miklós birtokában lévő Ungvárról irányította a kurucok által birtokolt országrészeket.
Évről évre nehezebb helyzetben
A trianoni békediktátum során még nem szerepelt önálló régióként, a Felvidék részeként került a frissen megalakult cseh-szlovák állam birtokába. Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés a Felvidék magyarok lakta területeit, köztük Ungvárt, Munkácsot és Beregszászt visszajuttatta a Magyar Királyságnak.
1939 márciusában a nemzetközi politikai helyzetet kihasználva a magyar honvédség mindössze háromnapos katonai akció keretében visszafoglalta Kárpátalja azon részeit is, amelyet az első bécsi döntés még nem ítélt oda Magyarországnak.
1945-ben a győztes Szovjetunió bekebelezte a kárpátaljai régiót, majd 1991-ben a függetlenné váló Ukrajna részeként nyílt új fejezet a terület történetében. Az utolsó hivatalos, 2001. évi népszámlálás több mint 150 ezer magyart talált Kárpátalján, aztán a 2014. évi ukrajnai eseményekkel kezdődően a kárpátaljai magyarság évről évre nehezebb helyzetben találta magát, s a 2022-ben kitört háború óta egyre fogyatkozó számban küzd a túlélésért.
Kárpátaljai áldozatok
Lőrincz P. Gabriella költő- és írónő (aki behívható korúvá váló fiával 2019-ben keresett menedéket az anyaországban, de Beregszászon élő szülei és rokonai révén folyamatosan értesül az otthoni helyzetről) arról beszélt, hogy az anyanyelv és az identitás megőrzése a 2019-es ukrán nyelvtörvény szorításában egyre nagyobb kihívást jelent a kárpátaljai magyarság számára. Úgy gondolja, a háborús években több tízezerrel csökkenhetett a kárpátaljai magyarok létszáma, és a háború végkifejletétől függ, hogy az elmenekültek vagy azoknak egy része visszatér-e majd szülőföldjére. Hogy a háború hatásai elől senki nem menekülhet, azt jól mutatja, hogy tágabb családjából már többen estek áldozatául az ukrán–orosz fronton zajló harcoknak.
Lőrincz P. Gabriella dokumentálja és novellákban dolgozza fel a földijei által elmesélt történeteket. 2024-ben jelent meg az Ab Art Kiadó gondozásában a Történetek az árnyékból című novelláskötete, amely a kollektív háborús élmények tragikus lenyomatait villantja fel a jelen- és az utókornak. A rendezvény záróakkordjaként e kötetből olvasta fel egyik novelláját.
