Balázs D. Attila
Idén nyolcvanöt esztendeje, hogy a második bécsi döntés révén Észak-Erdély néhány évre visszatért Magyarországhoz. A területi visszacsatolás és a bevonulás időszaka 1940 őszén a magyar összetartozás jelentős pillanata volt, amivel az erdélyi képeslaptörténet is új korszakába lépett.
Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés utáni észak-erdélyi bevonulás történetében nagy szerepet játszottak az akkor kibocsátott és postára adott képeslapok. A magyar képeslapkincs egészét tekintve képes levelezőlapok soha nem voltak ilyen mértékben összhangban önmagukkal, azaz kép és szöveg soha nem harmonizált ennyire egymással. Ezt úgy kell érteni, hogy számos olyan lap indult útjára az Észak-Erdélyben visszarendeződött magyar postaszolgálat révén, amely a magyar bevonulás hangulatát nemcsak képen, de rajtuk keresztül továbbított rövid tudósításokban, üzenetekben is megörökítette.
Az erdélyi bevonulás képeslaptörténete lényegében elkülönül az eseménysorozat fotótörténetétől, amelyet megannyi kiadványban feldolgoztak az utóbbi években. Gondoljunk csak Babucs Zoltán, Illésfalvi Péter, Szabó Péter, Bánó Attila, vagy József Álmos észak-erdélyi bevonulással kapcsolatos hiánypótló albumaira, amelyek érintőlegesen képeslaptörténeti, illetve postatörténeti adatokat is közöltek, de a civilek, illetve a honvédek által „menet közben” készített fényképeken alapulnak.
A felemelő és igencsak várt esemény emlékére magas minőségű fotólapokat adott ki a budapesti Barasits és a Sárai Fényképsokszorosító is, az „Erdélyi részek visszacsatolásának emlékére” kiadott egyik leghíresebb lapot pedig a szintén fővárosi Pallas nyomta, a megszokottnál nagyobb méretben.
Az egyik legösszetettebb kiadás e korszakból Beszterce visszatértét hirdeti. A montázstechnikával készült lapon az 1940. szeptember 8-án visszatért város jelképe, a XIV. századi gyökerű evangélikus templom mellett a napként felragyogó magyar címer is megjelenik, ugyanakkor terjedelmes felirat díszeleg rajta, ami meglehetősen ritkának számít még ezekből az időkből. A „Foto Römischer” által vélhetően helyben kiadott példányon hét másik kis fotó is helyet kapott mozaikos elrendezésben, és rajtuk a honvédek besztercei bevonulásának mozzanatai láthatók. Egy helyütt feltűnik egy Toldi könnyűharckocsi is, egy másikon pedig kivehető a Magyar Filmiroda azon felvétele, amikor az egri 14. gyalogezred csapatzászlaja zászlószalagot kap Beszterce város lakossága nevében. A kép az Illésfalvi Péter és Szabó Péter jegyezte Erdélyi bevonulás, 1940 című kötetben is szerepel.
Az ország kormányzóját, Horthy Miklóst fellobogózott erdélyi városok fogadták mindenütt. Új időszámítás kezdődött Nagyváradon is, amikor a kormányzó végigvonult fehér lován a Rákóczi úton. „Horthy, Csáky, Teleki egész Erdélyt megszerzi! Arad, Brassó, Temesvár, ez még nekünk visszajár!” – harsogták az utcákon a váradiak, akiknek már 1940. szeptember 6-án „Megadatott a holnap”. Galántai Tibor emlékíró jelentetett meg kötetet e címmel a váradi magyar bevonulásról, amelyet élete legszebb napjának tartott. Saját családi legendáriumunkban is élénken él a bevonulás napja, hiszen akkor alig 19 esztendős anyai nagyanyám is kint, az utcán fogadta díszes magyar ruhában a kormányzót és csapatait. Az eufória általános volt.
E napot viszont 1945 után már nem volt célszerű emlegetni. Hát még, ha valaki olyan képeslapokat rejtegetett, amelyeken maga Horthy is szerepel. Nemcsak a nagyváradi, de az akkor kiadott erdélyi felvételek között is egyedi témájúnak számít az a fotóképeslap (fotólap), amelyen a kormányzó és felesége a kormányzati vasúti szerelvény előtt látható a váradi pályaudvaron.
A Szent László városához közeli Nagyszalontán felvirágozott, fellobogózott díszkapu fogadta a magyar katonákat, akik az „Isten Hozott! Szép magyar leventék, aranyos vitézek!” felirat alatt vonultak be Arany János szülővárosába. Erről tanúskodik az a felvétel, amelyen a híres Csonkatorony is feltűnik a háttérben. A 2020-as Nagy Magyarország Anno című ismeretterjesztő történelmi falinaptáram borítója is ezzel a képeslappal emlékezett az akkor nyolcvanéves visszacsatolásra, Nagyszalonta legnagyobb XX. századi ünnepére.
A kevésbé ismert felvételek közé tartozik – bár ezt a lapot is publikáltam egy 2017-es naptárban – az a budapesti Barasits-kiadás, amelyen az „Él Erdély! 1940” feliratú zászlót prezentálják a fotográfusnak a kincses város előkelő hölgyei a Szent Mihály-templom előtti tribünön. Ezen a helyen mondott akkor beszédet a kormányzó.
Gyűjteményem egy, még 1917-ben kiadott kolozsvári képeslapja is új életre kelt az észak-erdélyi bevonuláskor, 1940-ben ugyanis felkerekedett Kolozsvárról a ma Szerbiához tartozó Királyhalomra. Nem egyedi eset, kutatóként olykor lehet találkozni hasonló példákkal. A Trianon előtti régi magyar világ Mátyás szülőházát ábrázoló képeslapja az alábbi üzenetet hordozta a „kis magyar világ” beköszöntekor a címzett nagyságos úrnőnek: „A felszabadult Kolozsvárról forró üdvözletet küld csókkal Endre.”
A kor e dokumentumértékű képeslapjai között akadnak fordított, azaz erdélyi irányúak is. Ilyen az a messzi távolból, a Vas vármegyei Egyházasrádócról 1940. szeptember 6-án, azaz épp a nagyváradi bevonulás napján feladott lap, amelyet egy helyi illetőségű alezredes özvegyének címeztek az Úri utcába. (Ez az az utca, ahol a máig vissza nem szolgáltatott premontrei főgimnázium, valamint az egykori magyar királyi jogakadémia épülete is található, és ahol a legsötétebb kommunista időket idézve ma kilakoltatnák a főapátot még a saját kolostorából is.) A lap által hordozott üzenet a következő:
„Meghatottságtól könnyező szemmel hallgattuk rádión honvédségünk gyönyörű bevonulási ünnepélyét Nagyváradon, mely alkalomból szeretettel köszöntjük Nagyságosasszonyt. El tudjuk képzelni nagy örömét, melyben szívből osztozunk. Szívélyes üdvözlettel, csókkal, illetve kézcsókkal, őszinte régi barátságban, Czeyda-Pommersheim Ernő, nyug. tábornok-hadbiztos.” Ezek a magyar összetartozás talán legszebb szavai, mondatai, amelyek valaha képes levelezőlapra íródtak.
(Borítókép: „Erdélyi részek visszacsatolásának emlékére”. A budapesti Pallas által kiadott képeslap részlete)
