1025 esztendővel ezelőtt, 1000. december 25-én koronázták meg I. István magyar fejedelmet és Bajorföldről származó nejét, Gizellát. E koronázási aktussal új keresztény királyság jelent meg Európa térképén.

Kevés olyan történelmi eseményünk van, amely annyira ismert lenne még az átlagemberek körében is, mint éppen ez. A „ludas” nem más, mint a legsikeresebb magyar rockopera, az István, a király. Nemzedékek egész sora tudná idézni fejből az alábbi sorokat:

 

ASZTRIK: Akarod-e a szent hitet megtartani, és igaz módon megőrizni?

ISTVÁN: Akarom.

ASZTRIK: Akarsz-e a Szentegyháznak és papjainak védője és oltalmazója lenni?

ISTVÁN: Akarok.

ASZTRIK: Akarod-e az országot atyáid igazsága szerint kormányozni és védelmezni?

ISTVÁN: Akarom.

ASZTRIK: Úgy legyen! Ámen!

 

És sokunk fülében még mindig ott csengenek az Asztrik apátot alakító Victor Máté kérlelhetetlenül szigorú, érces hangú kérdései és az Istvánt alakító Pelsőczy László halk, de ugyancsak határozott válaszai (Varga Miklós hangján).

Hogy úgy történt-e, ahogyan a jelenetet a két zseniális alkotó: Szörényi Levente és Bródy János színpadra álmodta, persze nem tudni, de nem is ez a lényeg. A lényeg, mint tudjuk, hogy így is történhetett (volna).

A történészek, jó szokásukhoz híven, elvitatkozgatnak azon, hogy mindez ekkor történt-e, vagy esetleg egy héttel később, 1001. január 1-én. Ez esetben még csak azt sem mondhatjuk, hogy az igazság valahol középen van, mert december 28-át egyetlen forrás sem említi.

Tény, hogy a nyugati kultúrában akkor már ezerhétszáz esztendeje – Róma második királyának, egy bizonyos Numa Pompiliusnak köszönhetően – január 1-et tekintették az év első napjának (a korábbi március 1. helyett), és ha kedveljük a számmisztikát, keresve sem találhatnák szebb dátumot az újdonsült magyar királyság születésnapjának, mint az 1001. 01. 01-ét, amelyben a 0 és az 1 is 4 alkalommal fordul elő. A 0 rendszerint a végtelenséget szimbolizálja, az 1 az új kezdetet, a 4 pedig a stabilitást, a szilárd alapokat. Ennél kedvezőbb előjeleket egyetlen új és evilági királyság sem kívánhatna magának.

Ám ha eltekintünk a számokkal való játszadozástól, mégiscsak a december 25-e tűnik valószínűbbnek, hiszen egy újonnan alapított keresztény királyság számára mi lehet jobb ómen, mi lehet felemelőbb, mint hogy a Megváltó születése napján kezdje el saját földi pályafutását. És ezzel mi is megérkeztünk a történészek dilemmájához. Azt csak futólag jegyezzük meg, hogy a helyszín tekintetében is vannak elvarratlan szálak, hiszen a koronázási aktus épp úgy lehetett Esztergomban, mint Székesfehérváron.

A rockopera halkszavú főhőse pedig valójában igen kemény kezű fiatalember volt, aki a kereszténység és a magyar jövő szent ügyéért nem habozott saját nagybátyját felnégyeltetni, hogy egyéb véres, családon belüli leszámolásairól most ne is essék szó.

Ám a jövő a koronázási aktus két férfi főszereplőjét: Istvánt és a II. Szilveszter pápa által küldött koronával őt megkoronázó Asztrikot igazolta. A magyarok állama, ha szerényebb méretekben is, ma is létezik, Istvánt és Asztrikot pedig azóta a keresztény egyház szentjei között tisztelhetjük.

(Borítókép: Szent István a trónján a Képes Krónikában. Forrás: Wikipedia)