Balázs D. Attila
Lapozgatom a 2010-ben, Budapesten kiadott Kárpátalja – Lemberg és Csernovic útikönyvet. A térségről ez ma az egyik „legfrissebb” bédekker, amelyben a fülszöveg még azt hirdeti, hogy: „Az elmúlt években kisebb gazdasági csoda történt Kárpátalján.” Ezt, a főként turizmusra épített előremenetelt törte meg a két éve kirobbant háború – annak minden puskaporos előzményével együtt. Két éve, március 13-án érte az első orosz légicsapás az ugyancsak nyugat-ukrajnai Lemberget.
Kárpátalja, az egykor Magyarországhoz tartozott terület ma szerencsére a béke szigetének számít, nem hullanak rá bombák, és nem is lőnek innen orosz állásokat. De ettől még az egyik ukrajnai megye, egy háborúban álló ország nyugati végpontja, ahová útikönyvvel sem tanácsos most belépnünk.
A kezemben tartott útikalauz negyedrésze érdekes módon a Kárpátalján túli Lembergről, azaz Lwówról, ukránosított nevén Lvivről szól. Arról a nagyvárosról, amelyet a második világégést követően Kelet-Galíciával együtt a Szovjetunióhoz csatoltak az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság részeként.
A legnyugatibb légicsapás
A hajdan lengyel többségű várost napra pontosan két éve, 2022. március 13-án érte az első orosz légicsapás. „Ennél nyugatabbra nem támadtak korábban semmit a háborúban” – jegyezte meg akkor döbbenten a magyar sajtó, hiszen a becsapódások alig harminc kilométerre történtek az európai uniós lengyel határtól. A lwówi katonai gyakorlóteret ért támadás a nyugati fegyverszállítmányoknak szólt, amelyeket Moszkva már a háború kezdetén célponttá nyilvánított.
Tavaly júliusban viszont már lakóépületeket ért támadás, amely halálos áldozatokat is követelt. Ez is jelezte, hogy messze nem rövid konfliktussal állunk szemben.
A válasz valójában egyszerű: Lemberg ugyanúgy az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, mint a mi városaink. Ez a közös múlt a település arculatára is rányomta bélyegét, amely a békeidők régi képeslapjain is szembeötlő.
Kelet és Nyugat határvidékén
Magyar részről hasonlóságot fedezhetünk fel akár Brassóval is, hiszen a Cenk alatti város a Kárpát-kanyarban ugyancsak Kelet és Nyugat határvidékének számít. Kulturális és egyházi szinten is. Éppen úgy, mint a soknevű Lwów. Vagyis Ilyvó, mert a Rákóczi-kor emigránsai rendes magyar nevet is adtak neki.
Ám kötődésünk ennél jóval régebbi, hiszen abban a Galíciában – avagy Gácsországban – járunk, amely a magyar királyi címekben is fel-felbukkan Halics néven. Lwówot 1256-ban Dániel halicsi fejedelem alapította, aki a várost fiáról, Levről nevezte el. A herceg révén pedig az alapítók tüstént rokonságba is kerültek az Árpád-házzal, hiszen Lev IV. Béla királyunk lányát, Konstanciát vette el feleségül.
Erről az eseményről ukrán–magyar nyelvű emléktábla is tanúskodik az ódon Keresztelő Szent János-templom falán. Ha beköszönt a béke, érdemes lesz majd elzarándokolnunk ide, hogy lássuk, meghagyta-e a történelem vihara ezt a kicsiny, mégis jelentős magyar emléket.
És ha majd errefelé kanyarodunk útikönyvünkkel a kezünkben, gondoljunk Nagy Lajosra is, aki magyar és lengyel királyként 1370-től 1382-ig uralkodott Gácsország felett. Aztán jusson eszünkbe, hogy a régi korokban magyar kereskedők is éltek itt, akik sokat tettek azért, hogy fontos központtá fejlődjön Lwów. Ilyen volt az erdélyi magyar posztó- és borkereskedő Boim György, aki a város egyik legnevesebb polgármestere lett. Temetkezési kápolnája (Kaplica Boimiv) a város legszebb késő reneszánsz műemléke, és a világörökség része.
S el ne felejtsük erdélyi fejedelmünket, Báthory Istvánt – vele érkezett Boim is Lembergbe –, aki választott lengyel királyként és litván nagyfejedelemként komoly lépéseket tett a lengyel állam megerősítéséért. Erdélyi magyarként megreformálta az elavult adórendszert és az igazságszolgáltatást, földreformot hajtott végre, és modernizálta a hadsereget is. Az orosz cár csapatait pedig hosszú időre elűzte a balti térségből.
Kiradírozni Báthoryt?
Nem véletlen, hogy Báthoryról szinte minden lengyel településen utcát neveztek el, ahogy a cikkünkben bemutatott két régi lwówi képeslapon is látható.
Az Ulica Stefana Batoregót – a német nyelven is kiadott képeslapokon Bátorygassét – már ne keressük ezen a néven a mai Lvivben! Ha csak az ismert román reflexekre gondolunk, ezen meg sem kell lepődnünk. Azon viszont annál inkább, hogy az új varsói kormány is kiradírozná Báthory István uralkodásának korát a lengyel alaptantervből, ahogy bosszúból az 1956-os magyar forradalom lengyel vonatkozásait is.
Pedig a Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottsága szerint Báthory megválasztása a lengyel szejm legjobb döntései közé tartozott akkoriban. „Személyében egy minden szempontból alkalmas és az ország elé tornyosuló kihívásokra választ adni képes uralkodó került a lengyel–litván trónra.” Tehát vérbeli válságkezelőt adtunk nekik, akinek emlékét kitörölni maga az égbekiáltó történelemhamisítás, és az egyik legrosszabb üzenet az orosz–ukrán háború tükrében.
(Borítókép: Lemberg/Lviv óvárosa madártávlatból. Fotó: Shutterstock)
