Idén emlékezik meg az őt tisztelő közösség Fabriczy Kováts Mihály, az öt nemzet hadseregében is harcoló, nemes életét az amerikai függetlenség ügyéért feláldozó huszárezredes születésének 300., hősi halálának 245. évfordulójára. Noha egészen a két világháború közötti időszakig Kováts Mihály kalandorokat is megszégyenítően változatos élete feltáratlan volt, történész kutatók nemzedékeinek közös érdeme az, hogy e kerek évforduló alkalmával már szinte fehér foltoktól mentes életutat tekinthetünk végig május 28-án a Magyar Összetartozás Intézetének rendezvényén.
A XVIII. század nagyhatalmi konfliktusaiban még közismert jelenség volt, hogy a magyar (és természetesen más nemzetiségű) katonák, például huszárok zsoldosként teljesítettek szolgálatot nem honi haderőben. Sőt számos példa áll rendelkezésre arra is, hogy – amint Kováts Mihály is tette – pillanatnyi érdekeik függvényében oldalt is váltottak. Így a Habsburg szolgálatban lévő magyar alakulatok alkalmasint ellenfélként találkoztak a csatatereken a velük szembenálló nagyhatalmak seregeiben zsoldoskatonaként szolgáló magyar könnyűlovas és gyalogos alakulatokkal.
Ilyen helyét kereső, több európai haderőben is harcoló könnyűlovas katona volt hősünk, Kováts Mihály is, aki Mária Terézia, XV. Lajos, II. (Nagy) Frigyes, a lengyel bari konföderáció és Washington tábornok katonája volt hosszú pályája során. Személye az önmegvalósítás, az önerejéből felfelé ívelő életpálya mintapéldája.
Kováts-kultusz Amerikában
Fabriczy Kováts Mihály életútjának kutatásakor külön kell kezelnünk az életrajz feltárására tett törekvéseket – hiszen ezek is folyton gyarapodhatnak újabb és újabb levéltári anyagok feltárása okán –; illetve a katonahős személyének elhelyezését a nemzetközi kapcsolatrendszerben, az úgynevezett Kováts-kultuszt az Egyesült Államokban, amelyre törekvés van hazánkban is. 2021 szeptemberében a Zrínyi Kiadó gondozásában kétnyelvű kismonográfia jelent meg Fabriczy Kováts Mihály – Michael Kováts de Fabriczy címmel e sorok szerzőjének tollából. E kötet az 1982-ben, szintén a Zrínyinél kötetben kiadott Póka-Pivny Aladár–Zachar József-féle Kováts-kutatás folytatásaként igyekezett teljesebb értékű portrét felvázolni. (Az elmúlt negyven év során különösen a nyugati levéltárak kutatása annyival gördülékenyebb lett, hogy számos irat, életrajzi elem felszínre bukkanása szinte megkövetelte új kötet világrajöttét.)
Mivel a kötet fogadtatása kedvező volt, felmerült az igény arra, hogy e kutatás alapjain szerveződjön meg e különös sorsú, részben elfeledett katonahős emlékezetének méltó polcra emelése.
A Kováts Mihály-kultuszt talán legelevenebben ápoló közösség a Kováts Mihály Baráti Társaság Egyesület, amely partnereivel együttműködve széles spektrumon törekszik a mind a lengyel, mind az amerikai függetlenség ügyéért hadakozó alakot beemelni a magyar hadtörténelem kánonjába. Egyszersmind személyét nemzetköziesíteni, mint teszi azt a lengyel diaszpóra többek között Kazimierz Pułaski brigadéros alakjával.
Hiszen a hazája elhagyására kényszerülő, de külföldön karriert építő és nevet szerző, tehetséges magyarok egész sora bizonyítja, hogy a nemzetközi kulturális, tudományos szcéna, a hadikultúra és politika világa szegényebb volna hazánk emigráns fiai és lányai nélkül. Kováts a maga történelmi miliőjében értelmezve éppúgy méltó a szabadságszerető nemzetek és a világban szétszórtan élő magyarok összetartozásának szimbólumává válni, mint például az emigráns Kossuth Lajos.
Colonel de Kováts March
A Kováts Mihály Baráti Társaság Egyesület 2024. május 10-én jelentős lépést tett a Kováts 300 emlékév és emlékezetpolitikai eseménysorozat méltó megünneplésére. Kováts Mihály szülőhelyén, Karcagon központi ünnepségre került sor, amelyen ünnepi beszédet mondott Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere. A díszünnepség fényét emelte, hogy a Magyar Posta Zrt.-vel való együttműködésben ekkor mutattuk be azt a közforgalmúlag vásárolható díszborítékot, illetve történelmi bélyeget, amelyet a 300. évforduló kapcsán bocsátottunk ki.
Szintén ezen a napon mutattuk be a Colonel de Kováts March, azaz a Kováts Mihály ezredes indulót. E zenei ősbemutató kultúrtörténetéhez tartozik, hogy a két világháború közötti időszakban az Amerikai Egyesült Államokban nemcsak pezsgő szellemi élet, de a nemzeti identitást erősítő törekvések sora jellemezte az emigráns magyar közösséget. A Colonel Michael de Kováts Society of America (Amerikai Kováts Mihály Ezredes Társaság) az 1930-as években alakult, elsősorban New York, New Jersey állambeli magyarokat felölelő közösségi kezdeményezés volt, amely egyik éllovasává vált az akkor frissében felfedezett magyar származású katonahős kultuszépítésének. A társaság Colonel de Kováts March címmel katonai indulót komponált, amelynek megzenésítésítője Horváth Gyula volt, míg eredeti angol szövegét Szabó László szerezte. Az induló kottáját és ahhoz írt szövegét 1937 januárjában küldték meg az anyaországnak, kottamásolatot kapott belőle Póka-Pivny Aladár m. kir. szabadalmi bíró, Kováts Mihály életének egyik legjelentősebb kutatója.
A Póka-Pivny-hagyaték bekerült a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Levéltár Personalia gyűjteményébe (HL Personalia VII. 148. fond Póka-Pivny Aladár hagyatéka 129–133. doboz), amelyben e kotta 85 éven át Csipkerózsika-álmát aludta. Hogy valaha is bemutatták volna Magyarországon, arról nincs feljegyzés a szóban forgó levéltári fondban. 2020-ban kutatásai során e sorok írója tárta fel a kottát, és arra gondolt: együttműködve a Karcagi Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola művésztanáraival, rézfúvós kvintett előadásban hangozzon el a gyönyörű Kováts Mihály ezredes induló. Az ősbemutató közel kétszáz fős hallgatóság előtt 2024. május 10-én zajlott le Karcagon.
Fegyvertársak hősi halála
Míg Kováts Mihály 1779. május 11-én halt hősi halált a dél-karolinai Charleston védelmében, fegyvertársa, az amerikai reguláris könnyűlovasság társalapítója, Kazimierz Pułaski néhány hónapra rá követte, 1779. október 9-én vesztette életét a Savannah visszavételéért zajló hadművelet során. Pułaski grófnak mint lengyel nemzeti szabadsághősnek óriási kultusza épült ki az óceán mindkét partján a lengyelországi Warkától Philadelphiáig, New Yorkig. 2009. november 6-án, a gróf halálának 230. évfordulóját követően Barack Obama elnök Pułaski gróf számára a tiszteletbeli állampolgárságról szóló okmányt is aláírta a Kongresszus határozata szerint többek között Charleston 1779. évi felmentéséért. Sajnos e gesztus elkerülte a mi magyar hősünket, aki ugyanúgy legnagyobb kincsét, nemes életét áldozta ugyanezért.
Hogy ma magyar nemzeti hősként, a szabadságküzdelem mártírjaként, öt nemzet, két kontinens harcosaként emlékezhetünk meg a karcagi Fabriczy Kováts Mihályról, az számos történész, újságíró, művész és hazáját tevőlegesen szerető honfitársunk közös érdeme. A két világháború között először Pivány Jenő 1925-ben megjelent írásában feltételezte Kováts magyar származását. 1926-tól ezt a vonalat követve itthon és német nyelvterületen Póka-Pivny Aladár végzett megkerülhetetlenül fontos kutatómunkát, míg a tengerentúlon, az Egyesült Államokban Vasváry Ödön, Bakó Elemér, Eszenyi László, Finta Sándor és más jeles honfitársaink tágították az ismereteket Kováts Mihályról. 1945 után hősünk életének feltárásában a megromlott nemzetközi kapcsolatok évtizedeken át akadályt jelentettek. A kora újkor és a katonai emigráció kiváló kutatója, Zachar József szintén megkerülhetetlen kutatásai, tudományos cikkei jelentettek áttörést, nem beszélve Antall József figyelemfelkeltő publicisztikáiról.
A további levéltári iratdigitalizáció, az épülőfélben lévő online adatbázisok alighanem újabb biográfiai elemek megismerésével kecsegtetnek, így Kováts-kutatóként, Kováts ezredes tisztelőjeként kérem és biztatom a fiatalabb generációt a téma további kutatására, publikálására, bővítésére!
A dezertőr és szabadságharcos
Katonai karrierje korántsem futott egyenes pályán, élete az újrakezdések, az oldalváltások és a nagy hátraarcok sodra egészen az amerikai függetlenség ügyének szolgálatáig. Az 1739–40-es pestisjárvány idején a Nagykunság s annak székvárosa, Karcag óriási emberveszteséget szenvedett el, másfél ezer ember halt bele a járványba, köztük az akkor 16 éves Kováts Mihály édesanyja és családja java része. Hősünk 1740. január 2-án rukkolt be közhuszárként a Hávor János vezette huszárezredbe. Innen a kiképzés után az osztrák örökösödési háború (első sziléziai háború) hadműveleti területére került, s már 1741 tavaszán átesett a tűzkeresztségen. Dezertálva a Habsburg Birodalom hadszervezetétől 1743 tavasza és 1745 augusztusa között számos magyar huszárhoz hasonlóan gróf Bercsényi László francia huszárezredében próbált szerencsét. Az első sziléziai háború végén meghirdetett általános amnesztiával élve hazatért a Nagykunságba. Itt alaposabb vizsgálat nélkül, kornétási (tiszti) rangban a Haller Gábor ezredes vezette redemptionális Haller-ezredbe osztották be Kovátsot. (Mária Terézia a jászkunok függetlenségét tetemes összegért és ezer huszár, „redemptionális regiment” kiállításáért állította vissza.)
Noha itt szép karriert futhatott volna be, ezredét 1746-ban feloszlatták, Kováts visszatért Bercsényi László szolgálatába, 1748-ig a második sziléziai háború Rajna menti hadszínterén harcolt. Bercsényi francia ezredéből 1752-ben vált ki, s már az év szeptemberében a Székely Mihály ezredes, későbbi porosz vezérőrnagy vezette 1. porosz huszárezredhez ált be II. Nagy Frigyes szolgálatába. Itt a harmadik sziléziai háború (hétéves háború) során jó szolgálata miatt 1759-től önálló csapattest parancsnokává vált, csapatteste szászországi, illetve thüringiai területen végzett hadisarcbehajtó feladatot. E nemeshez méltatlan szerepből kiábrándulva dezertált 1761-ben a porosz hadseregből.
Szabadságát, főtiszti előléptetését kalandoralkatát bizonyító bravúrnak tudhatjuk be: a poroszoktól elhozott, 86 tételből álló katonai térkép- és levélköteg átadásával tisztázta magát a Magyar Királyságba való visszatérésekor. Ugyanis Bécsben vizsgálati fogságba vetették. 1762 nyarán hosszú ellenséges szolgálata ellenére felmentették a felségárulás vádja alól. Hogy hidegvérű katona volt, azt jól mutatja, hogy Bécsben magánkihallgatáson járt Mária Teréziánál, ahol katonai akadémiai tanári alkalmazást vagy kegydíjban való részesülést kért. 1763. január 31-i leirattal a királynő szolgálaton kívüli főstrázsamesteri (Obrist-wachtmeister), azaz mai értelemben lovassági őrnagyi rangot adományozott számára. A gesztust tetézi, hogy a Katonai Nyugdíjalap terhére évi 500 forint kegydíjat kapott. Mindezek tükrében sejthető, hogy a letartóztatásakor málhájából előkerült iratok, levelek, térképek jó szolgálatot tettek a hétéves háborúban a császári oldalnak.
Kováts Mihály 1763. május 29-én házasságra lépett Szinyei Merse Franciska úrhölggyel az Eperjes közeli Szinyén. A gyermekáldás az „ifjú” pár számára 1764. július 22-én érkezett, azonban a Kováts György László Mihály nevű kisfiú, Kováts egyetlen ismert gyermeke 1767. április 4-én elhunyt.
A katonatiszt házassága megromlott, Eperjesről bekapcsolódott a lengyel nemesség függetlenségi küzdelmébe, a bari konföderációba. Számos lengyel emigráns Eperjesen telepedett le, 1769 és 1772 között pedig a bari konföderáció vezérkara is Eperjesről irányította a II. (Nagy) Katalin térhódítása elleni politikai és katonai küzdelmet. 1772-ben a konföderáció katonai összeomlása és Lengyelország első felosztása után kalandos kerülők révén újabb függetlenségi háború önkénteseként kötelezte el magát Kováts Mihály. Jelentős adósságot felhalmozva 1776-ban végleg elhagyta a Habsburg Birodalmat.
A franciaországi Bordeaux-ban 1777. január 13-án vetette papírra Benjamin Franklinnak írt közismert sorait: „Az arany szabadságnak nem sárarany az ára.” 1777 májusában már szolgálati beosztáshoz folyamodott George Washington főparancsnoknál. Kováts története innen már összefonódik a világtörténelemmel: az amerikai könnyűlovasság atyjaként, Charleston védelmében, az amerikai függetlenségi háború mártírjaként érte a halál 1779. május 11-én, 59 éves korában, amelyből 39 évet töltött öt nemzet katonai szolgálatában.
A szerző a Kováts Mihály Baráti Társaság Egyesület elnöke
(Borítókép: Fabriczy Kováts Mihály portréja. Bodó Sándor festménye)
