Intézetünk szeptember 16-án rendezte meg Szardínia, a rejtelmes sziget – Európa ősi indentitásrétegei című hallgatói szimpóziumát. Az intézet szardíniai tanulmányútjának előzménye a konferencia, amelyen a különböző autonómiamodellek (mint a szárd, a dél-tiroli vagy a székelyföldi) elméleti elemzése mellett a résztvevők megismerkedhettek Szardínia történelmi, kulturális sokszínűségével, a szárd autonóm régió különleges státuszát rögzítő törvényeivel és a kisebbségi jogok érvényesítésének gyakorlatával.
A tanácskozást Dr. Margittai Gábor intézetigazgató nyitotta meg Autonómia, szuverenitás, identitás című előadásával; a tanácskozás levezető elnöke Major Anita igazgatóhelyettes volt. Az intézet szenior kutatója, Dr. Jeney János bemutatta a székelyföldi autonómiatörekvéseket, ezeket összevetve a Dél-Tirolban működő modellel, kitérve az önrendelkezések között mintaként számontartott dél-tiroli autonómia működésének árnyoldalaira is.
Szardínia izgalmas vidék, különböző etnikumok és történelmi korok hatásai figyelhetőek meg itt, amelyek a mai napig olyan elegyet alkotnak, amely különlegessé teszi ezt a szigetet – tudhatjuk meg Nagy Szilvia, az MCC Közgazdasági Iskola hallgatójának előadásából. Az ókortól áttekintve a régió történelmét azt láthatjuk, hogy megfordult itt a Földközi-tenger valamennyi jelentős népe: föníciaiak, karthágóiak, a rómaiak közel 700 éven át, majd rövidebb ideig megvetették a lábukat a szigeten a vandálok, a bizánciak és az arabok is. A terület az újkorban hosszabb időre a spanyol korona fennhatósága alá került, majd az Olasz Királyság (ma Olaszország) része lett. Végül 1948-ban autonóm státuszt kapott.
Gábris Emese, MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának hallgatója a szárd hagyományőrzés múltját és jelenét ismertette a hallgatósággal, valamint kitért a sziget gazdaságának és turisztikai lehetőségeinek elemzésére is. A közönség különböző uniós és olasz statisztikák alapján kapott képet Szardínia pénzügyi és idegenforgalmi helyzetéről. Összefoglalásképp Emese a SWOT analízis segítségével mutatta be, hogy milyen módon hozhatóak vissza a térség látogatottsági adatai legalább a Covid-járvány előtti szintre. Le is vonta a konzekvenciát: a kulcs a modern kor technológiai lehetőségeinek kihasználásban és a helyi közösségek bevonásában és összefogásában rejlik.
A következő két előadást az MCC Jogi Iskolájának hallgatói, Veres Marcell és Hamar Eszter tartották. Marcell általánosabb filozófiai kérdéssel indította el a diskurzust: mi az igazságosság? Az alapvető közösségi normáktól kiindulva a demokratikus úton megválasztott autoriter vezetőkön át adta meg a kérdésre a választ. Végül bemutatta, hogy hogyan jutottunk el az Európai Unióban kialakult jogállamisághoz és demokratikus értékekhez. Az előadás a szárd és a határon túli magyar közösségek helyzetének összehasonlításával és önigazgatási lehetőségeinek elemzésével ért véget.
Hamar Eszter tovább boncolgatta a témát, kitérve a Magyarországon élő nemzetiségekre és jogi helyzetükre, majd összevetette a szardíniai és magyarországi népszámlálási adatokat, leszűrve belőle a közigazgatásra vonatkozó következtetéseket. Megtudhattuk, hogy a két terület helyzete alapvetően eltérő, ezért az önkormányzatiságukra adott válaszok is mások. A szárdok területileg elkülönült, regionálisan koncentrált kisebbség Olaszországon belül, ezért ők könnyebben tudták kiharcolni és működtetni az autonómiát. A magyar modell ezzel szemben az, hogy mivel a kisebbségek az ország egész területén elszórtan élnek, az ő érdekképviseletük a nemzetiségi önkormányzatokban, valamint az országgyűlésben nemzetiségi képviselőkön és szószólókon keresztül valósul meg.
A szimpóziumot Felföldi Larának, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola hallgatójának a Garibaldi-kultuszról szóló előadása zárta, amelyből megismerhettük a Garibaldi-kultusz transznacionális emlékezetpolitikai kérdéseit, különösen az olasz–magyar kapcsolódási pontokat. Hiszen az olasz függetlenségi harcokban az 1848–49-es magyar emigráció alakjai is feltűntek, erősítve a két nemzet közötti kapcsolatokat. Lara szerint Garibaldi és az olasz függetlenségért harcoló katonák mind konnektív hősök a két nép viszonylatában, ami közös megemlékezések és később akár közös emlékezetpolitika alapjául is szolgálhatnak, valamint közös szimbólum- és identitásrendszer kialakítását is elősegíthetik.
Az egymásra épülő előadásokból a végén átfogó képet kaphattunk Szardíniáról és egy évtizedek óta stabil autonómiáról. Az előadások végén a diákok a határon túli magyarság számára is hasznosítható következtetéseket vontak le.
A nap konklúziója, hogy Szardínia nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak mintaként szolgálhat autonómiatörekvéseink során, ezért is érdemes alaposabban felfedeznünk ezt a régiót! Októberben izgalmas tartalmakkal jelentkezünk Szardíniáról, az ott található magyar emlékekről és az autonómiakérdésekről.
