Idén másodszor szerveztük meg a Magyar Összetartozás Intézetének szardíniai tanulmányútját, amelynek során bemutathattuk az MCC Egyetemi Programja hallgatóinak első világháborús szamár-szigeti kutatásainkat, amelyek a magyar hadifoglyok szenvedéstörténetét tárták fel; az expedíciós terepmunka szépségeit és gyötrelmeit – illetve látogatást tettünk a szardíniai autonómia legizgalmasabb rétegeiben, amelyek tanulságul szolgálhatnak a magyar kisebbségi közösségek és a Kárpát-medencei együttélés szempontjából.
Így többek között megvizsgáltuk a szárdok bronzkori identitásának gyökereit a Szardínián élő Petrei Emese értő kalauzolásával, felkeresve Nuraghe Palmaverát és Anghelu Ruju ősi temetkezőhelyét, amely a világörökség része.
Jártunk a szárd öntudat és banditizmus központjában, a ma politikai falfestményeiről, muraleseiről nevezetes barbaggiai Orgosolóban; a szomszédos Mamoiada mediterrán maszkoknak, így a mohácsi busóknak is szentelt múzeumában, utána felkeresve helyi tradicionális maszkfaragó műhelyt is.
A középkori Szardínia egyik legszebb műemléke, Trinita di Saccargia temploma is célpontunk volt; valamint a fitt és életkedvvel teli százéven túliak birodalma, a világ öt Kék Zónája közül a Szardínián található Baunei, ahol ugyancsak ellátogattunk kézműves műhelyekbe is. Szárd néptáncosok és a misztikus tenores négy énekese mutatta be a történelem előtti időkben gyökerező szardíniai néphagyományokat.
Az egyik legnevezetesebb itáliai pincészet, a Sella e Mosca nemcsak hordóiban rejtett magyar vonatkozásokat, de az első világháborúban ezeken a földeken dolgoztattak magyar hadifoglyokat is, akik közül többen a malária áldozatává váltak.
Több száz éves olajfák, ősi nekropoliszok, első világháborús hadifogolytáborok, romos fogolykápolnák árnyékában tartottunk és hallgattunk szabadegyetemi előadásokat autonómiáról, identitásról, emlékezetpolitikai kérdésekről, a mediterrán sziget meglepő és drámai magyar vonatkozásairól, majd az MCC egyetemi hallgatóival és helyi szakértőkkel adtunk elő intézetünk stintinói Identitás és emlékezet című konferenciáján.
Major Anita és én a tanulmányút talán legizgalmasabb helyszínén, Asinarán, azaz Szamár-szigeten tartottunk előadásokat és terepgyakorlatokat az egykori fogolytábor fontos állomásait bejárva és megkoszorúzva a több ezer osztrák–magyar hadifogoly földi maradványait rejtő asinarai csontkápolnában. De nem hagytuk ki Asinara másik komor "látványosságát": a szicíliai maffia, a Cosa Nostra bűnözőinek ma már elhagyatott börtöneit és a pedofil rabok elkülönítőcelláit sem.
A Magyar Összetartozás Intézetének egyik alapelve, hogy a kutatások nem az asztalfióknak készülnek, hanem a magyar társadalom szélesebb rétegeinek. És hogy a kutatásaink során felhalmozott intellektuális és technikai tapasztalatot tovább kell adni a diákoknak is.
(Fotók: Margittai Gábor, Major Anita és az MCC Egyetemi Programjának diákjai: Barta Erika Odett, Földy Hanna, Kiss Anita, Kaposvári Péter, Szabó Márta, Szentirmay Márton, Varga Marcell)
