Margittai Gábor
350 éve, 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc a bodrogközi Borsiban, méghozzá véletlenül éppen ezen a helyen.
A magyar–szlovák határ túloldalán, Sátoraljaújhelytől néhány kilométerre fekszik Borsi, a bodrogközi település, amely az egyik legjelentősebb magyar történelmi alaknak a szülőhelye. De csupán a véletlennek köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc itt látta meg a napvilágot 350 éve, 1676. március 27-én: Zrínyi Ilona Munkácsról éppen Regécre tartott, amikor a köztes állomáson, Borsiban megkezdődtek a fájások. A Borovszky Samu-féle vármegye-monográfia még emlékezik a várkastély alatt futó állítólagos alagútra is, mely, mielőtt beomlott volna, Borsitól Sátoraljaújhely alatt a sárospataki várig vonult volna, „s ezen az alagúton át menekült – a hagyomány szerint – II. Rákóczy Ferencz, midőn 1701 május havában a császáriak elől Borsiba futott”.
A mindkét világháború után módszeresen kifosztott, a csehszlovák állam által lebontásra ítélt, az 1938-as magyar hatalomváltással megmentett, hajdan impozáns épület termeiben tartottak lábasjószágot, katonákat, jobb esetben (észak-)tokaji borokat – ahogy azt egy Kárpát-medencei magyar vonatkozású műemléknél illik. A végső pusztulás előtt – és a kegyelemdöfésként bekövetkező, nyolcvanas évekbeli „restaurálást” követően – azonban felébredt az anyaország, és a hazai állami, illetve civil támogatásoknak, a Teleki alapítvány örökségvédelmi programjának meg műemlékvédelmi szakembereknek köszönhetően a Rákóczi-kastély újjászülethetett, és 2021-ben átadták.
Hogy milyen előzményekkel? Ezt írtuk a nem túl rózsás borsi helyzetről 2006-ban a Magyar Nemzet hasábjain:
"[A borsi várkastély felújításának] nem csupán művelődéstörténeti jelentősége van: a Bodrogköz Szlovákiához került részén sem tombol a jólét, nagy a munkanélküliség, rogyadozik a mezőgazdaság, nő az elszegényedett cigány lakosság száma, így rohamosan szlömösödik a vidék. Délkelet-Szlovákia elfeledett, elhagyatott zuga ez, amely a szépen felújított szepességi városállamocskákhoz, a felkapott tátrai üdülőtelepekhez képest – durván szólva – szinte északi szomszédunk Száhel-övezetének tetszik. Csak egy ugrás innen az éhséglázadásáról hírhedt Tőketerebes, viszont fényévnyi távolságra látszik Kassa városa – pedig csak egy órányi autóút.
Talpraesett polgármesterének és a falusiak vállalkozó kedvének köszönhetően Borsi azonban nem kíván osztozni a térség letargiájában: ha megújul a várkastély, szállodát, éttermet, internetkávézót, konferenciaközpontot, a Rákóczi-tárlat mellett helytörténeti múzeumot kívánnak berendezni termeiben, amely akár egy busznyi turistát képes volna befogadni. És akár a helyi fiatalságot is becsábítani."
II. Rákóczi Ferenc szülőhelyének megmentése valóban túlmutat önmagán, ahogy Diószegi László, a Teleki alapítvány vezetője nyilatkozta napjainkban:
"Borsi valódi laboratórium: azt mutatja be, hogy a műemlékvédelem nem csupán egy-egy épület felújítását jelenti, meg kell találni a módját annak is, hogy az adott objektum később hogyan lesz fenntartható. Borsiban nagyon innovatív dolgokat vittünk véghez: az interaktív kiállítás, az egyéb attrakciók – a szabadulószoba, a virtuálisvalóság-játék, a körpanoráma-vetítő –, valamint a szálloda és az étterem működtetése mind a fenntarthatóságot szolgálják. 2023-ban 65 százalék saját bevételre tettünk szert, ami kiemelkedő teljesítmény, mivel az anyaországban hasonló műemlékek nagyjából 20-30 százalékban tudnak saját bevételt termelni. Célunk, hogy minél inkább leváljunk az állami köldökzsinórról. Ezt szolgálta a covid-pandémia miatt megkésve, de 2023-ban megvalósult Interreg-pályázat is: ez a kastély tágabb környezetét rendezte, tematikus játszótér épült, pihenőparkot, tanösvényt alakítottunk ki, rehabilitáltuk a kastély közelében lévő tavat."
(Borítókép: A felújított várkastély 2021-ben. Forrás: Wikipédia)
