Bálint József
1944 augusztusában kezdetét vette Magyarország szovjet megszállása.
1944 őszétől a megszálló csapatok meg is kezdték a polgári személyek elhurcolását kényszermunkára, amelyet a szovjet katonák csak „malenkaja rabota”-ként, azaz kis munkaként emlegettek megnyugtatásul. Az oroszul kevésbé vagy egyáltalán nem tudó elhurcoltak „málenkij robotnak” értették, így honosodott meg a köztudatban ez a kifejezés.
A valódi cél az volt, hogy a legyőzött országok ne csak anyagilag, de munkaerejükkel is megfizessék a háború pusztításait a Szovjetunióban. Az internáltakat többnyire romeltakarításokon, építkezéseken vagy bányákban foglalkoztatták.
A megszálló katonák nem egyszer igazoltatás címén állították meg az embereket, akiket ott helyben teherautóra is ültettek, és nyomtalanul elvittek, úgy, hogy sok esetben a családjuk soha többé nem hallott felőlük. A „málenkij robot” a legtöbbeknek éveken át tartó embertelen fogságot, éhezést, betegséget és megnyomorodást jelentett. Akik visszajöttek, testükben-lelkükben örökre magukban hordozták a táborok sebeit – és a hallgatás kényszerét, évtizedekig elfojtva, kibeszéletlenül hagyva a valóságot.
Az áldozatok emléke előtt tisztelegve a magyar Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává november 25-ét, ugyanis 1953-ban a körülbelül 800 ezer elhurcolt magyar közül, mintegy hírmondóként ezen a napon tért haza a szovjet lágerekből szabadon bocsájtottak első csoportja, 1500 túlélő.
A mai napon azok előtt hajtunk fejet, akiket a világtörténelem egyik legsötétebb eseménysora szakított el otthonuktól, családjuktól és hazájuktól. Magyarok százezreit, politikai elítélteket, civileket, katonákat, fiatalokat és időseket tereltek az ismeretlen és végzetes cél felé, részben koncepciós perek, részben önkényes razziák során elhurcolva. Kötelességünk az ő történetüket megőrizni és átadni a jövő generációinak, hogy ilyen borzalom soha ne ismétlődhessen meg, ami velük történt.
(Borítófotó: A Szovjetunió, keleti front, 1943. Fortepan / Erky-Nagy Tibor)
