Meggondolatlanul és megfontolatlanul: katasztrofális hadjárat „kutya” Szerbia ellen

1914 késő őszén kezdődött meg az Osztrák–Magyar Monarchia haláltánca a szerbiai hegyekben. A „disznópásztorok földje”, ahogy a korabeli propaganda emlegette, túl kemény diónak bizonyult a császári és királyi hadsereg számára. Nemhogy a háborúnak nem lett vége, mire a levelek lehullottak, de egyre kegyetlenebb és kétségbeesettebb harcok követték egymást a balkáni frontszakaszon. A szerb kézre került, főleg osztrák és magyar nemzetiségű katonákra pedig brutális kegyetlenségek vártak. Miért járt hatalmas veszteségekkel a szerbek elleni hadjárat? Mit írt Csáth Géza a naplójába a harcok idején? Milyen atrocitásokat követtek el egymással szemben a háborúzó felek?

Hadjárat Szerbia ellen

Katonai akadémiák tananyaga lehetne a „Hogyan ne kezdjünk világháborút?” című kurzuson az Osztrák–Magyar Monarchia 1914-es szerbiai hadjárata. Külön ki lehet emelni Oskar Potiorek tábornok tevékenységét, akinél alkalmatlanabb embert nehéz lett volna kijelölni e hadjárat levezénylésére. Ő egy személyben képes volt megtestesíteni a császári és királyi (k. u. k) hadsereg összes gyarlóságát, amihez sorscsapásszerű bizonyítási vágy is társult. Az általános balkáni politikai helyzet iránt tökéletesen közömbös Potiorek ugyanis 1914 nyarán a következő sértődött kérdést tette fel Ferenc Ferdinándnak: „Ön úgy hiszi, Szarajevóban nyüzsögnek az orvgyilkosok?” E kérdés nem sokkal az első, sikertelen merénylet után és a trónörökös meggyilkolása előtt hangzott el.

A teljes cikk a Rubicon Intézet honlapján olvasható.