Úzvölgye újra célkeresztben

Míg Magyarország mostanság leginkább önmaga válságával van elfoglalva, addig a helyzetet kihasználva Románia valósággal felszabadultan halad a megszokott magyarpiszkáló útján. Az itthoni sajtóban meg sem jelent a hír, hogy májusban ismét céltábla lett az úzvölgyi katonatemető a Székelyföldön, de talán csak azért, mert most a székelyek otthon maradtak.

Az erdélyi Krónika hírportál május 20-án jelezte, hogy a civilben fogorvos, a közéletben a magyarok ellen uszító és a magyar történelmi emlékjelekkel szemben valóságos hadjáratot folytató Mihai Tîrnoveanu, a Calea Neamului (A Nép Útja) mozgalom vezetője felhívást tett közzé Facebook-oldalán, miszerint másnap, május 21-én az úzvölgyi katonatemetőbe várják a megemlékezőket. A rendíthetetlen román történelemhamisítási hajlamból fakadó sokadik „temetőfoglalás” meg is történt, Tîrnoveanu pedig hosszú véleménycikket közölt a román trikolórok özönében lezajlott eseményről háziportálján, az ActiveNews-on, az alábbi címmel: „Úzvölgye ismét megtelt román lélekkel. Az a hely, ahol a hősök szíve azoknak a románoknak a mellkasában dobog, akik a temetőben felemelve tartják a keresztjeiket.”

A magyar szemmel meglehetősen idegen ömlengésben Magyarország vallási, oktatási, gazdasági és politikai offenzívájáról is szó esett Románia vonatkozásában, a többi pedig talán szóra sem érdemes, de Tîrnoveanuék kitartása mindenféleképpen látványos. Kiváltképp annak fényében, hogy jó ideje tudni lehet, nincs azonosított román baka eltemetve a székelyföldi Úzvölgye katonai temetőjében.

De ez nem hatja meg a Tîrnoveanu-féléket, s talán még akkor sem lenne így, ha exhumálnák és DNS-vizsgálat alá vetnék az itt eltemetett magyar, német, orosz, szerb és osztrák katonákat. Pedig lehet, hogy egyszer ez lesz a vége a történetnek, bár az ilyen vizsgálódásoktól köztudottan régóta retteg a román politikai elit. Emlékezzünk csak vissza, amikor 2012-ben az akkori kulturális miniszter, Puiu Hașotti rögvest leállíttatta a havasalföldi fejedelmek genetikai kutatását, miután kiderült, hogy a csontok kun DNS-t rejthetnek. Kiváltképp, hogy magát Havasalföld megalapítóját, I. Basarabot is magyar anya, Dobokay Klára szülte, aki a magyar királyok távolabbi rokona volt.

De az ezeréves magyar határon fekvő Úzvölgyét „újrafelfedező” társaságokkal való tudományos és történelmi vetületű harc csak egy frontot képvisel. A mai magyar–román határ mellett, hol máshol, mint a jelenben példátlanul sokat szenvedő Nagyváradon fog megnyílni hamarosan a nyílt történelemhamisítás és az őshonos erdélyi magyarságot semmibe vevő történelemszemlélet új problematikus ütközőpontja. A Bihari Napló hetilap május végén adott hírt arról, hogy a Nagy-Románia kultusz egyik központi helyszínévé avanzsál az egykori Nagyvásártér, az a területet, ahol hajdan a középkori városmag feküdt. Jön a „Nagy Egyesülés személyiségeinek sétánya” – adta hírül a lap. A román dominanciájú helyi tanács által jóváhagyott „alleetervezet” a Nagyvásártér, vagyis a mai December 1. park közepén kapna helyet a Román katona szobra és a villamosvonalak közötti sétányon, és olyan román politikusok, egyházi személyek, ügyvédek és diplomaták mellszobrait állítják majd fel ott, „akik hozzájárultak ahhoz, hogy 1918. december 1. után létrejöjjön Nagy-Románia,” illetve Nagyváradból Oradea-Mare.

A trianoni térképrajzoló, Emmanuel de Martonne korábban ugyanitt felállított szobra ellen jelen sorok írója is többször felemelte szavát, de hathatós erdélyi magyar érdekképviselet és anyaországi nyomásgyakorlás hiányában az írott szó lám, mit sem ért. Sőt a magyarok által mélyen elítélt Martonne büsztje lesz most a minta, melléje fog kerülni jövőre a trianoni román delegáció tagja, Alexandru Vaida-Voevod (ő jelentette ki 1923-ban, hogy „Csak a románok civilizálhatják Erdélyt”) és a többi tőről metszett magyarellenes személy, mint Vasile Goldiș, Iuliu Hossu, Ioan Ciordaș (valamikor Hosszú és Csordás lehetett a vezetéknevük) és Nicolae Bolcaș mellszobra, míg 2028-ban Vasile Lucaciu, Vasile Stoica, Henri Berthelot, Gheorghe Pop de Băsești és Ștefan Cicio-Pop szobrai készülnének el. És a Nagyvárad arculatának teljes magyartalanítását zászlajára tűző önkormányzat ezt a gyomrost is be fogja vinni, ha nem áll helyre a város őshonos lakosságának az immunrendszere, és ha a magyarországi sajtó nem szentel nagyobb figyelmet a témának. Mert Úzvölgyén kívül is vannak súlyos és húsbavágó, de megoldható kisebbségügyi problémák Erdélyben, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

(Borítókép: Úzvölgyi emlékkő 1941-ben. Fotó: Fortepan / MZSL/Magyar Zsidó Levéltár)