177 évvel ezelőtt, 1848. november 16-án jelentette ki Sepsiszentgyörgyön, Háromszék Honvédelmi Bizottmányának gyűlésén Gábor Áron, hogy: „Lészen ágyú!” Az utókor szereti a lelkesítő, lekerekített történeteket, és szeret kedvenc hősei szájába aforizmaszerű, azaz kevés szóval sokat mondó kijelentéseket adni.

Hogy mennyire megbízhatatlanok az olyan korokból fennmaradt adatok, amelyekben még nem léteztek a napjainkban divatos adatrögzítő eszközök, azt jól mutatja, hogy a fenti, amúgy nagy horderejű kijelentés elhangzásának dátumában sem értenek egyet a kutatók. Egy részük november 16-át jelöli meg, míg például az egykori megyeháza épületén látható emléktábla november 23-át.

És természetesen a „Lészen ágyú!” kijelentés is ennél tágabb kontextusban hangzott el, a kortárs Orbán Balázs szerint így: „Uraim! hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs munitio, nincs ágyu. Uraim, ha csak ez a baj, ugy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyu, lesz munitio, a mennyi kell”.

 

Gábor Áron arcképe a Vasárnapi Ujságban, 1881. Forrás: Wikipedia

Mindez azonban semmit nem von le az esemény jelentőségéből, hiszen a lényeg mégiscsak az, hogy Gábor Áron fellépésének eredményeként dönt Háromszék népe az ellenállás mellett, és alakul meg a semmiből a székelyföldi hadiipar, amely alig több mint fél év alatt hatvanegynéhány ágyút állít elő és küld csatába. Ebből egyetlen példány maradt az utókorra, amelyet 1906-ban találtak meg egy kézdivásárhelyi építkezés során, és amelyet 1971-ben Bukarestbe szállítottak.

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 2010-ben csupán komoly ellentételezés (többek között 61 római aranydénár) árán tudta visszaszerezni jogos tulajdonát a Román Nemzeti Történeti Múzeumtól. Ennek hallatán Gábor Áron valószínűleg így kezdte volna beszédét: Uraim, hallom, fizetnünk kell azért, ami a miénk…

(Borítófotó: Gábor Áron rézágyúja. Fotó: Wikipedia)