„A város, mely előző este sokáig nem tudott nyugovóra térni – a nagy székesegyház tornyát magyar színeket sugárzó lámpákkal világították ki, az utcákon mindenfelé lecsavarták a gázlámpák üvegkupakját, s a gáz fáklyaszerűlánggal lobogott a novemberi este hűvös szélfúvásában, álmatlan, boldog izgalommal készült a mai napra."

„Az első este a szabad, magyar Kassán telítve volt ezzel a boldog várakozással. A honvédség bevonult a kaszárnyákba, ahonnan a csehek elhordtak mindent, még a villanyzsinórokat és a kilincseket is, felszerelte a villanyt, szalmából hevenyészett ágyakat rögtönzött, s a takarodó órájában már vígan könyököltek a régi kassai kaszárnya ablakában a magyar bakák, s lelkes integetéssel fogadták az összegyűlt közönség éljenzését. Az emberek nem tudnak betelni az örömmel, hogy Kassán megint magyar katonákat láthatnak, s mikor kilenc óra tájban felhangzott a kassai Fő utcán az első takarodó, a közönség megtapsolta a kürtöst és újrázást követelt.

Kassa, Fő utca 1938. november 11-én, a magyar csapatok bevonulása idején. Fotó: Fortepan / Ábrahám Katalin és László

[…] Az ünnepi emelvény baloldalán állt föl a kassai polgárság, a magyar őslakosság hűséges csapata, a premontrei papok egy küldöttsége, köztük Mécs László, a papköltő, s az ország minden részéből a látogatók, olyanok, akik először látják Kassát s nem tudnak betelni szépségével, s mások, akik visszatértek ide, hosszú idő után most látják megint, s könnyeiktől nem látják tisztán az ünnepség jeleneteit. A színháztól az Erzsébet-térig, s azon túl, le egészen a külső Pesti-út vonaláig, mindenütt ez a kép: a magyar honvédek szoborszerű arcvonala az út kétoldalán, a járdákon ez a lelkes és türelmes tömeg, mely már a hajnali óráktól várakozik itt, s közbül a díszruhás magyar rendőrök, akiket külön megéljenez a közönség. Ez a tömeg olyan természetesen és zökkenő nélkül helyezkedett el, mintha nem is terpeszkedett volna húsz évig a cseh uralom e városban. Kassa huszonnégy óra alatt oly természetesen tért vissza a magyar életbe, egyetlen zavaró nehézség vagy apró baleset nélkül, hogy mindenkinek látnia kell, milyen hűségesen vártak itt a lelkek e pillanatra, s mennyire készen találta a felszabadulás órája ezt a várost, melyről a csehek azt merték híresztelni, hogy lakosai csak »tizenhét százalékban magyarok«. Most láthatták, külföldiek és idegenek, ezt a „tizenhétszázalékot…” – lelkendezett Márai Sándor 1938. november 12-én a Pesti Hírlap hasábjain. Egy nappal korábban, 87 éve, 1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megkondultak a harangok, és Horthy Miklós szürkésfehér lován bevonult Kassára, ezzel a jelképes gesztussal tetőzve be az első bécsi döntésben – német–olasz erőtérben – Magyarországnak ítélt felvidéki területek visszafoglalását. Vérontás nélkül, békés revízióval – egy megállíthatatlanul a háború felé sodródó Európában.

(Borítófotó: Magyar csapatok bevonulása a kassai Fő utcán a színház mellett, 1938. november 11. Fotó: Fortepan / Buzinkay Géza)