Bálint József
178 évvel ezelőtt, 1848. szeptember 28-án történt a magyar forradalom és szabadságharc egyik legellentmondásosabb és legvéresebb eseménye: ezen a napon gyilkolta meg a felbőszült tömeg a pesti hajóhídon gróf Lamberg Ferenc altábornagyot, akit néhány nappal korábban V. Ferdinánd a Magyarországon állomásozó császári-királyi haderő főparancsnokává nevezett ki.
Az esemény idején már túlvagyunk 1848 tavaszán, amikor Magyarországon vér nélkül zajlott le a forradalom, majd nem sokkal később megalakult az első felelős magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével. A Habsburg egységtörekvések ekkortájt a nemzetiségek megosztását igyekeztek elérni, így irányítva a birodalmat az „oszd meg és uralkodj” elve szerint. A Délvidék ekkor már lángokban állt, Josip Jelačić horvát bán serege a Dráva mögött gyülekezett, fegyveres harcokra készülve. Bécs tetézte a forradalmi hangulatot azzal, hogy az áprilisi törvényeket jogilag érvénytelennek nyilvánította, és követelte az önálló magyar had- és pénzügy megszüntetését.
Szeptember 11-én Jelačić átlépte a Drávát, és Pest-Buda irányába vonult. A magyar kormány megkezdte a felkészülést az önvédelemre. Ezt követően nevezte ki V. Ferdinánd szeptember 25-én Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává gróf Lamberg Ferencet, akinek a kinevezését a magyar országgyűlés törvényellenesnek tekintette, mivel azt magyar miniszter(elnök)i ellenjegyzés nélkül adták ki. Így azt szeptember 27-én érvénytelennek is nyilvánították, és másnap falragaszok formájában ki is hirdették: „Gróf Lamberg Ferencet a magyarországbani hadseregek és akár milly nemű fegyveres csapatok főparancsnokságától ezennel a törvény s alkotmány nevében eltiltják”. Lamberg érkezését sokan úgy értelmezték, hogy az udvar az országgyűlés megkerülésével kívánja átvenni a magyar haderő irányítását. A félelmeket és indulatokat tovább növelték a fővárosban terjedő hírek és rémhírek.
Közben szeptember 28-án ellepték az utcákat a Jelačić érkezésétől rettegő városi radikálisok. Ezen a napon indult Lamberg éppen Budáról Pestre. A hajóhídon a tömeg felismerte, körülvette, és kegyetlenül meggyilkolta őt. A Marczius Tizenötödike lap aznapi száma írja: „sokan közöttük lőfegyverekkel ellátva, legtöbben pedig lengyel kaszákkal kezökben” járkáltak az utcákon. Lamberg halálhíre végérvényesen kizárta az osztrák–magyar békés megegyezés lehetőségét.
A történtek a magyar szabadság ügyének szempontjából nem tekinthetők követendő vagy igazolható cselekedetnek: az országgyűlés maga is elítélte a gyilkosságot, és vizsgálatot rendelt el. Kossuth Lajos is megrendülten reagált az eseményre, és Batthyány Lajoshoz intézett levelében arra figyelmeztetett, hogy az országot a törvényesség útján kell megtartani. Lamberg halála mégis fontos történelmi szimbólummá és fordulóponttá vált: megmutatta, milyen könnyen fordulhat át egy forradalom a politikai konfliktusok és alkotmányos viták szintjéről könnyen tömegerőszakba és vérontásba.
Szeptember 28-a egyszerre emlékeztet minket a nemzeti önvédelem elszántságára és arra, milyen könnyen elveszhet a törvényesség, amikor a politikai indulatok elszabadulnak. Ez a nap a forradalom új szakaszának kezdőnapja, ugyanis másnap, szeptember 29-én a magyar honvédsereg megütközött Jellasics csapataival Pákozd és Sukoró térségében, és jelentős sikert ért el. Lamberg halála és a pákozdi győzelem így egymást követő eseményként jelzik azt a fordulópontot, amikor az 1848-as magyar politikai küzdelem egyre inkább fegyveres szabadságharccá alakult át.
(Borítókép: Lamberg meggyilkolása a pest-budai hajóhídon. Az illusztráció forrása: Mulattató Képesujság, 1848. október 7. / Wikipedia)
