Bálint József
105 évvel ezelőtt, 1921. április 23-án írta alá Románia és Csehszlovákia azt az egyezményt, amellyel létrejött a trianoni határok fenntartására és a Magyar Királyság megerősödése ellen létrehozott kisantant szövetség.
1920 után úgy tűnt, hogy a trianoni utódállamok megnyugodtak, és a kedélyek is látszólag lecsillapodtak. Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter bár megpróbálta szorosabbra fűzni az újonnan létrejött államok közötti szövetséget, de a jugoszlávok ekkor még elutasították a közeledést, kijelentve, hogy erre semmi szükség nincsen, hiszen „nincs magyar veszély”. Beneš fáradhatatlan lobbitevékenysége ellenére sem kívántak sem a románok, sem a jugoszlávok szorosabb együttműködést még ekkor, azonban ez a helyzet gyorsan megváltozott.
A kedvezőtlen fordulat ismét a Habsburgok ténykedésének „köszönhetjük”. Hiszen, ha IV. Károly nem próbálja meg visszaszerezni a magyar trónt, akkor talán a kisantant sem jött volna létre. Ugyanis az 1921. március 27. és április 5. közötti első Habsburg próbálkozás hozta össze a magyarellenes ligát. A trianoni szláv utódállamok, Csehország és Jugoszlávia, tartva a monarchia feltámadásától, és rettegve egy esetleges Habsburg restaurációtól, tárgyalásokba kezdett, és kölcsönös katonai segítségnyújtásban állapodott meg egy esetleges magyar támadás esetén. Ehhez a társuláshoz csatlakozott 1921. április 21-én Románia is, az ezen a napon aláírt csehszlovák–román védelmi egyezménnyel. Így jött létre az úgynevezett kisantant.
Kevésbé ismert, hogy a kisantant, vagy eredetileg „Apró-Antant” elnevezés a Pesti Hírlap egyik 1920-as cikkéből terjedt el egész Európában, sőt az egész világ köztudatában. Csavar a történetben, hogy ezt a párizsi csehszlovák követ, Stepan Osusky korabeli előadásából tudjuk meg, amelyről egy francia nyelvű folyóirat ad tudósítást A kisantant eredete címmel.
A koalíció Habsburg Károly második visszatérési kísérletét követően meg is kezdte „áldásos” tevékenységét a magyarok ellenében. Ahol csak tudták, gáncsolták Magyarországot. Például első lépésként 1921. május 23-án megvétózták hazánk csatlakozási kérelmét a Népszövetségbe. Majd IV. Károly 1921. október 20-i Magyarországra érkezésekor figyelmeztetést adtak ki, ha a király újból visszakerül Magyarország trónjára, akkor katonai erővel akadályozzák ezt meg. Csehszlovákia és Jugoszlávia fel is vonultatta alakulatait a trianoni határon.
A szövetség később az első világháborút lezáró békeszerződések által rögzített határok megszilárdítását és Magyarország revíziós törekvéseinek megakadályozását tűzte ki célul bármi áron. További céljuk Magyarország teljes katonai, politikai és gazdasági elszigetelése volt. A magyar gazdaság gyengítése céljából megpróbálták meggátolni a Magyarországnak folyósítandó népszövetségi kölcsönt is, de ebben végül angol nyomásra kénytelenek voltak engedni. Később, amikor az angol sajtóban is magyarbarát cikkek láttak napvilágot, és megpendítették Trianon igazságtalanságát, a kisantant tagjai példátlan kampányba kezdtek Magyarország ellen.
Az együttműködés koporsószegét végül Hitler ütötte be. Mivel rendezni kívánta a Csehszlovákiában élő szudétanémetek ügyét, és gazdasági befolyását kiterjeszteni a kisantant országok területén is, ezzel sikerült éket vernie közéjük. Mivel Románia és Jugoszlávia a megbékélés útját választotta, behódolva a német gazdasági, majd politikai közeledésnek, ezért az a furcsa helyzet alakult ki, hogy Csehszlovákia szövetségesei 1938. szeptember 29-én tétlenül nézték végig Csehszlovákia müncheni egyezmény szerinti felbomlását. Hab a tortán, hogy miután a Felvidéken politikai vákuum keletkezett, Magyarország Csehszlovákiával szembeni területi követeléseit a jugoszláv külügy támogatásáról is biztosította táviratban.
A müncheni konferencia és az első bécsi döntés után Csehszlovákia felbomlott, területén cseh és szlovák bábállam jött létre. Az új államokat már Jugoszlávia és Románia sem ismerte el, mondván, hogy ez a két ország többé nem azonos azzal a Csehszlovákiával, amely aláírta a korábbi szerződéseket. Az 1938. november 4-én tartott bukaresti konferenciára már meg sem hívták a csehszlovák diplomatákat, így ezzel a kisantant hivatalosan is megszűnt.
(Borítókép: A kisantant méltóságai Bukarestben, 1936 (balról jobbra): Mihai herceg (Románia), Edvard Beneš (Csehszlovákia), II. Károly (Románia), Pavle koronaherceg (Jugoszlávia), Nicolae herceg (Románia). Forrás: Wikipedia)
