Bálint József
1918. december 1-e mind a magyar, mind a román történelem sorsfordító napja – csak ellentétes előjellel. Ezen a napon zajlott ugyanis a gyulafehérvári román nagygyűlés, ami kimondta Erdély, a Bánság és a Partium Romániához csatolásának szándékát.
A gyulafehérvári határozat bár elméletileg megfelelt a wilsoni elveknek, gyakorlatilag az erdélyi románság politikai képviseletét ellátó 1228 küldött és az összesereglett román nemzetiségű tömeg egyoldalú akaratát fejezte ki.
Romániában december 1. 1990 óta nemzeti ünnepnap, amelyet a „nagy egyesülés napjaként” tartanak számon, és az egész országban, különösen Erdélyben katonai felvonulásokkal, koszorúzásokkal és tűzijátékokkal ünnepelnek meg.
Magyar szemmel azonban ez a nap gyásznap, a történelmi Magyarország szétesésének egyik jelképes dátuma. Különösen nehéz időszaka ez az erdélyi magyarságnak, mert számukra ez nem csak impériumváltást, hanem a kisebbségi lét gyötrelmes tapasztalatait is jelentette: új hatalmi, nyelvi és társadalmi keretek közé kényszerülve, létbizonytalanság és félelem között tengődve. Hiába szerepelt a gyulafehérvári kiáltvány szövegében a teljes nemzeti szabadság, a saját nyelvű közoktatás, közigazgatás és igazságszolgáltatás, valamint a minden népet megillető, számarányának megfelelő képviseleti jog a törvényhozásban és az ország kormányzásában, a valóságban ez sajnos éppen ellenkezőleg alakult.
Kevesen tudják azonban, hogy a magyarok és székelyek két tiltakozó nagygyűlést is szerveztek ekkor: az egyik a november 28-án Marosvásárhelyen tartott, úgynevezett székely–magyar nagygyűlés volt, pár ezer fős tömeg részvételével, kiállva az önrendelkezés mellett, és tiltakozva Erdély elcsatolása ellen. A másik a december 22-i kolozsvári magyar nagygyűlés volt, melyen a megjelent több tízezer fő – köztük a bánáti svábok és az erdélyi szászok küldöttei, valamint néhány román szociáldemokrata képviselő is – kinyilvánította, hogy jövőjét „az egységes és csonkítatlan Magyarország keretén belül” képzeli el. Azonban mindhiába a magyarok (és más Erdélyben élő népek) ellentétes kiáltványa, két nappal később a román hadsereg bevonult Kolozsvárra, és megakadályozta annak érvényesítését.
Magyar szempontból – utólagosan már kijelenthetjük – a gyulafehérvári nagygyűlés következményei rendkívül súlyosak voltak. Erdély Romániához csatolásának döntése egyoldalúan született meg, az ottélő jelentős számú magyar lakosság megkérdezése és politikai képviselete nélkül, így került több, mint másfél millió magyar egyik napról a másikra kisebbségi helyzetbe. Sorsuk a következő évtizedekben negatívra fordult, sokakat értek jogkorlátozások, vagyonelkobzások, állásvesztések, és a közigazgatási átrendeződés is sok-sok bizonytalanságot hozott számukra. Az új államhatalom bizalmatlanul tekintett minden magyarra, akiknek így hosszú időn át küzdeniük kellett nyelvükért, iskolájukért, kulturális intézményeikért. A korszak mély nyomott hagyott minden erdélyi magyar kollektív emlékezetében, és azóta is meghatározó alapja lett az ottélő magyarság mindennapjainak.
(Borítókép: A gyulafehérvári nagygyűlés résztvevői, 1918. december 1.)
