Major Anita (az Öveges József Középiskola egykori magyartanára, a Mathias Corvinus Collegium Magyar Összetartozás Intézetének igazgatóhelyettese) egy volt övegeses diákjának megindító történetén keresztül világította meg, milyen nehézségeik, bizonytalanságaik és speciális igényeik lehetnek a diszlexiás diákoknak. Szólt arról is, hogy pedagógusként milyen kihívásokat és örömöket jelentett számára a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás diákok tanítása.

1996 és 2006 között tanítottam az Öveges József Középiskolában főként magyar nyelv és irodalmat. A 2000/2001-es tanévben elvégzett pedagógus-továbbképzés után csoport- és osztályszinten is foglalkoztam diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás gyerekek érettségire való felkészítésével és órán kívüli nevelésével, művelésével.
Előrebocsátom, hogy ez emberként nagyobb örömöt adott, tanárként nagyobb sikert hozott számomra, mint a problémamentesebb diákok tanítása. Hogy miért? Mert velük nem volt két egyforma óra. Humoruk, csavaros észjárásuk, fantáziájuk motiváló volt számomra is. Persze, ha nem leltek emberükre, elvérezni is könnyebb lehetett pedagógusként. 

A teljes tanulmány ide kattintva, az Új Pedagógiai Szemle 2025/3–4. számában olvasható.