Trianon előtt

106 évvel ezelőtt, 1920. június 2-án, két nappal a trianoni békediktátum aláírása előtt hangzott el a csehszlovák parlamentben Körmendy-Ékes Lajos első kisebbségi magyar képviselő felszólalása, amelyben nyomatékosította, hogy a magyarok akaratukon kívül kerültek Csehszlovákiához.

Körmendy-Ékes Lajos parlamenti felszólalásában súlyos mondatokat rögzített, érdemes ezeket szó szerint is felidézni:

• „A területi hovatartozandóság kérdésében nemcsak a magyarság és a németség, de maga a szlovák nép sem lett megkérdezve és így nem is nyilatkozhatott.”
•  „Az igazság az, hogy Felsőmagyarországnak katonailag védtelen területét a cseh csapatok megszállották, és annak lakosságát a bosszú politikája – mint figurákat a sakktáblán – erőszakosan áttolta egy új államalakulat keretébe.”
• „[…] a Magyarországtól elszakított területek lakossága statárium, katonai diktatúra és cenzúra szigora alatt volt kénytelen választani; továbbá meg kell bélyegeznünk, hogy a politikai hatóságok még ezt a "választási szabadságot" is tömeges politikai letartóztatásokkal korlátozni és az ekként alkalmazott megfélemlítés útján magát a választási eredményt is befolyásolni igyekeztek.”
• „[…] kötelességünknek ismerjük az egész világ élő lelkiismeretét felhívni arra, hogy mi, akaratunk ellenére, erőszakosan lettünk a magyar nemzet testéből kitépve és az ezeréves Magyarországnak ideálisan egységes területéből erőszakkal lettünk kiszakítva.”
• „Parlamenti kötelességünk az idegen keretek közé szorított és ott súlyos elnyomás alatt szorongatott egy milliónál nagyobb számú magyarságnak és a hasonló sorsban élő német testvéreinknek törvényes eszközökkel való, de megalkuvást nem ismerő elszánt védelme mindazon időpontig, amig eljön a népek között a belátás és megértés órája és amikor mindenki szemében igazság lesz, hogy a magyar volt talán az egyetlen a világháború versengői között, aki győzni is anélkül akart, hogy mástól valamit elvegyen és aki csupán a saját puszta létéért és adott szó szentsége alapján nemzeti becsületéért küzdött.”

Nehéz lenne a fenti sorok közül kiválasztani, melyik mondat a jelentősebb, melyiknek van nagyobb súlya. Mindenesetre egyszer talán érdekes lehet, hogy ezek a sorok a csehszlovák parlamentben június 4. elött két nappal jegyzőkönyvbe lettek véve.

Minden bizonnyal nem is lepődünk meg rajta, de Körmendy-Ékes felszólalása a „csehszlovákok” körében hatalmas felháborodást keltett, aminek következtében hamarosan mandátumát, majd csehszlovák állampolgárságát is megvonták tőle, végül örökre kiutasították Csehszlovákiából. A tehetséges politikus karrierje azonban ezzel nem ért véget, 1926-tól Veszprém vármegye főispánja lett, ő volt Veszprém és a Balaton-vidék villamosításának kezdeményezője, majd megindítója.

A június 2-i eseményről megemlékezve az embernek óhatatlanul eszébe jutnak Csehszlovákia első köztársasági elnökének, Tomáš Garrigue Masaryknak is a szavai: „Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között”. Ha az 1920 körüli felvidéki statisztikai adatokat szemléli az érdeklődő, azt láthatja, hogy a mai Szlovákia területén is csak némileg volt többségben a szlovákság a többi nemzetiséghez képest, számarányuk 1910-ben 57 %, 1921-ben az impériumváltást követően pedig 66 % körül alakult. Azonban ha a Trianonban Csehszlovákiának ítélt magyar területeket nézzük, és hozzávesszük a mai Szlovákiához Kárpátalját is, akkor már azt láthatjuk, hogy a területen élő szlovákok aránya 50 % alá csökken.

Az erőszakos államlétrehozást André Tardieu, a trianoni békeszerződés egyik francia tárgyalója és későbbi miniszterelnök, La Paix (A béke) című művében megerősíti: „Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében.” Okkal merül fel a kérdés, ha valóban lett volna népszavazás és érvényesül a népszuverenitás elve, akkor a prágai kormány számára a számok tükrében vajon milyen eredmény születhetett volna…

(Borítókép: Magyar fiúk a csehszlovák hadseregben 1924-ben. Fotó: Fortepan / Jankovszky György)