Dan Alexe román nyelvész vette magának a bátorságot, hogy a nyelvészet és a józan ész könyörtelen eszközeivel szétverje azt a meseszínházi díszletet, amely mind ez idáig makacsul eltakarta a román közvélemény elől a román nép és a román nyelv kialakulásának igaz történetét.

A meseszínházi díszlet neve: dák–római kontinuitás. Díszlettervezők: a Erdélyi Iskola elnevezésű erdélyi román értelmiségi csoport (Ioan Budai-Deleanu, Petru Maior, Samuel Micu Klein és Gheorghe Şincai), amelynek tagjai – miután Bécsben és Rómában pallérozódtak – a XVIII–XIX. század fordulóján kidolgozták a románok és a román nyelv etnogenezisének elméletét.

Az elmélet hamis alapokra épült ugyan, de mivel az elmúlt évszázadokban jól szolgálta a román nacionalista törekvéseket, a mindenkori román hatalom hivatalos történelemmé avatva tartotta életben annak minden következményével együtt. Egészen napjainkig, s e tekintetben gyors változás nem is várható.

A hazugságot, pláne, ha kedvező számára, gyorsan befogadja az ember, ám a tőle való megszabadulás már korántsem megy ilyen könnyen.
Hogy a magyar olvasó is megértse azt a horderejű változást, amelyet a Dan Alexe könyveiben (merthogy többet is írt e témában) felvázolt elmélet előirányoz a román történelemszemlélet és a román emberek tömegei számára, ezt ahhoz tudnánk hasonlítani, mintha valaki azzal állna elő, hogy valójában nem is Ázsia belsejéből érkeztünk a Kárpát-medencébe, hanem a Skandináv-félszigetről.
De menjünk sorjában: először néhány szó magáról a szerzőről, aztán a dákoromán kontinuitásnak a műben megcáfolt elméletéről, végül pedig a Dan Alexe által közölt, nyelvészeti bizonyítékokkal bőségesen aládúcolt román származáselméletről.

A teljes tanulmány erre a linkre kattintva olvasható el.

(Borítókép: Vízisíző férfi a Dunán, a romániai Vaskapu-szorosban. A háttérben a dák Decebal király monumentális szobra a sziklába faragva. Forrás: www.cazaneledunarii.com)